XX. Rész: Ki vagyok én?...

( Regina Feely szemszöge )
Song: Ed Sheeran - Who You Are

Amikor az unokahúgom felhívott azt hittem rosszul hallok. Amikor utoljára láttam még...csak pár hónapos volt. Persze örültem a magam módján annak hogy hallok róla, bár rosszul érintett hogy utólag tudtam meg hogy az anyám meghalt így a temetésén nem tudtam részt venni, na nem mintha nagyon megrázott volna. Soha nem volt jó a kapcsolatunk. Rövid telefonbeszélgetésünk során tudtam meg, de ami igazán érdekelt az az hogy Skyler a segítségemet kérte. Amint letettem a telefont azonnal kocsiba ültem és elindultam Raindrops-ba, szerencsére csak két órányira tartózkodtam a kisvárostól ezért hamar oda értem a megadott címre. Aggodalom helyett inkább a kíváncsiságom és a saját szándékaim vezéreltek. Amint leparkoltam, sietve közelítettem meg a házat, nem akartam húzni az időt egy perccel sem. Csengő helyett inkább a kopogás mellett döntöttem, hamar ajtót is nyitottak...egy férfi állt előttem. Magas, kék szemű ugyanakkor ellenszenves volt. - Regina vagyok. - mutatkoztam be és a nevem mintha utat tört volna előttem, máris beengedett a házba, ahol egy másik férfi is jelen volt, mellette pedig egy lány. - Skyler? - kérdeztem kedvességet erőltetve magamra. - Te jó ég hogy megnőttél. - mosolyogtam rá. - Igen! - bólintott. - Ő Damon. - mutatott a magas kék szeműre. - Ő pedig Stefan. - biccentett a mellette állóra. - Örvendek. - köszöntem a két említettnek. - Mond csak mi a baj? És miért csak most tudom meg hogy meghalt az anyám? - kérdeztem tettetett szomorúsággal. - Most nem ez a legfontosabb. - szólt közbe a kék szemű vagyis Damon, de nekem már csak kék szemű marad. - Damon. - szólt rá a másik férfi. - Ne haragudj Regina, de nem tudtam eddig rólad semmit sem azon kívül hogy létezel. A nagyi halála megviselt és teljesen ki ment a fejemből hogy....valahogy téged is értesítenem kell. Őszintén sajnálom. - közelebb lépett hozzám a nővérem lánya és mintha csak őt láttam volna.

- Megértem, édesem. De mond csak miért hívtál ide? - puhatolóztam, jobban is érdekelt inkább ez a téma. - Te ismerted az apámat? - rögtön a lényegre tért, ennek szívből örültem. - Öhm...az apádat? -  kérdeztem vissza, de csak hogy pár másodperc gondolkodási időt nyerjek magamnak, persze hogy ismertem az apját, de nem voltam benne biztos hogy erről neki is tudnia kell e. - Igen, ismertem. - végül őszintén feleltem neki. - Klaus Mikaelson. - mondtam ki az apja nevét. - És azt is tudod hogy mi ő? - a következő kérdése lesokkolt, ezek szerint ő is tudja már. - Igen. Tudom hogy Klaus egy ősi vámpír és hogy nem rég hibrid lett vagy mi a fene. Tudod....nyomon követem az életét. - vontam meg a vállam, Damon és Stefan pedig gyanakvóan összenéztek. - Csak mert....nem minden nap lát ilyet az ember. - gyorsan kellett hazudnom valamit mielőtt rájönnek az igazságra, azzal kapcsolatban hogy miért is érdekel engem Klaus élete. - Az anyád szerelmes lett....bolond volt, én próbáltam óvni őt Klaus-tól de mindhiába. Persze Klaus csak kihasználta anyádat az ereje miatt, aztán amikor már nem volt rá szüksége egyszerűen maga mögött hagyta. Pár héttel később pedig kiderült hogy anyád várandós. Klaus nem tud a létezésedről és ez jobb ha így is marad. - elárultam pár részletet de tudtam hogy ezután ezernyi kérdést tesznek majd fel. - Kihasználta az ereje miatt? Ezt hogy érted? - máris jött az első kérdése. - Az anyád boszorkány volt ahogy én is. - kényelmesen helyet foglaltam az egyik széken. - Igazán? Akkor miért nem észlelted hogy én és az öcsém...vámpírok vagyunk? - már most az idegeimre ment Damon és a stílusa. - Mert az erőm nem éppen a fénykorát éli. Nem régiben erős varázslatot hajtottam végre és most emiatt, egy ideig legyengültem. Egyébként sejthettem volna hogy vámpírok vagytok...főleg te. - grimaszoltam gúnyosan. - És a nagyi is boszorkány volt? - Skyler ismét faggatni kezdett. - Nem. A nagyapád volt boszorkány, tőle örököltük az erőnket. - kezdett olyan érzésem támadni mintha kihallgatáson lennék. - De ezek szerint akkor Skyler is boszorkány? - Stefan is megszólalt és a lehető legjobb kérdést tette fel. - Ennyire tudatlanok vagytok? Mit gondoltok ha Skyler apja egy Ősi hibrid az anyja pedig egy boszorkány akkor....ő mi más lehet? Nála erősebb lény aligha élt még a földön. - pillantottam az unokahúgom felé ismét. - Az lehetetlen, én teljesen normális vagyok. Nem lehetek....olyan mint...Klaus. - magamban csak arra tudtam gondolni hogy ilyen ostoba lányt sem láttam még, de nem mutathattam ki, ezért inkább kedves mosolyra húztam a szám. - Most az is vagy, egy egyszerű ember, hála az édesanyádnak. Tudom hogy te úgy hiszed hogy a születésedkor halt meg és ez részben igaz is, de nem konkrétan a szülésbe halt bele. Édesanyád szerette volna ha normális életet élsz, olyat amilyet egy ember élhet csak. Ezért minden erejét bevetve lezárta benned az igazi énedet. - nem tudtam, nem akartam ennél egyszerűbben elmagyarázni nekik.

- Ehhez pedig rengeteg erőre volt szüksége amit nem bírt el a teste és ez miatt halt meg. Azért hogy te normális életet élhess. - direkt fogalmaztam így had fájjon neki hogy miatta halt meg az anyja. Elértem a kívánt hatást, könnyek gyűltek a szemében majd a mellette álló felé fordult és a vállára hajtotta a fejét, Stefan pedig átölelte, nem tudom de valahogy azonnal megváltozott a légkör, Damon szeme szinte szikrákat szórt, ebből azonnal arra következtettem hogy az én drága unokahúgom pontosan olyan mint az anyja, annyi különbséggel hogy ő egy helyett rögtön két vámpírral tölti az idejét. - Akkor most Skyler mi? Mert nem voltál egészen pontos. - szem forgatva fordultam a kérdést feltevő felé, ki más kérdezhetett volna ilyet, természetesen Damon. - Skyler a legerősebb lény a földön, Klaus-nál is erősebb. Klaus vámpír és vérfarkas egyszerre, de Skyler....ő....vámpír, vérfarkas és boszorkány egy személyben. Vagyis az lenne ha feloldanák a nővérem varázslatát. De ahhoz egy nagyon erős boszorkány kell. Érted már? - kérdeztem a kék szeműt gúnyosan, mire ő csak bólintott. - És mit tudsz a Varunáról? - szólalt meg ismét Skyler, miután kissé megnyugodott és elengedte Stefan-t. - A Varunáról? - kérdeztem vissza, meglepett hogy már erről is tudnak. Okosnak kellett lennem mert a Varuna....pontosan az aminek én magam is a része vagyok, pontosabban egy a sok alattvaló közül. - Nem sokat tudok róla. Csak hallottam egy s mást. - hazudtam. - És mit hallottál? - ismét Damon kérdezett. - Talán ha nem bombáznál folyton kérdésekkel akkor egybefüggően végig mondhatnám amit akarok. Fogd vissza magad. - néztem rá megvetően, alig pár perc telt el a megérkezésem óta máris ki nem állhattam. - Három vezetőből áll a Varuna. Lucas a fővezér, több mint ezer éves vámpír, aztán Dominic a vérfarkas ő is ezer éves és a harmadik tag Ava, ő boszorkány, egy idős az előbb felsoroltakkal. Ők hárman tehát a Varuna. Azért léteznek hogy elpusztítsák Klaus-t, de eddig nem volt rá lehetőségük, főleg amióta Klaus kiváltotta a vérfarkas átkát is, köszönhetően valami Elena nevezetű Petrova hasonmásnak...- amint végig gondoltam amit mondtam, bevillant hogy én már hallottam Damon-ról és Stefan-ról is. - Ti vagytok a Salvatore testvérek? - kérdeztem hirtelen. - Igen. - bólintott Stefan. - Elena Gilbert hű védelmezői. - mosolyodtam el. - Sokat hallottam már rólatok. - bólogattam a szavaimra aztán visszatértem az eredeti témához. - Sokan jobban félnek a Varunától mint Klaus-tól. Higgyetek nekem, jobb ha elkerülitek a bajt. - eljátszottam az aggódó nagynénit, miközben tudtam hogy Skyler sorsa már meg van pecsételve hiszen én magam vezettem el hozzá a Varuna-t, nem véletlenül folytattam mostanában annyi telefonbeszélgetést az anyámmal. Az a vén bolond meg akart akadályozni de így most hogy halott már nem állhat az utamba. Mindig is gyűlöltem őt és a nővéremet is, nincs ez másképp Skyler-rel sem. - Van még kérdésetek? - néztem végig mindhármukon. - Nekem van. - lépett előre Stefan. - Tudtommal a Varuna már tud Skyler létezéséről és rá vadásznak. Ezek szerint Skyler-t felhasználva elpusztíthatják Klaus-t, igaz? - Stefan meglepett ismét, okosabb mint amilyennek elsőre tűnik. - Nem tudom. Nem tudok annál többet mint amit már elmondtam. - ismét hazudtam, de ebből semmit sem vettek észre. Még szép hogy tudom, de megtartottam magamnak a tudásomat. - Egy dolog viszont biztos....amíg Skyler csupán ember, addig nem használhatják, emberként értéktelen. - mondtam halkan. - Akkor nincs nagy baj, hiszen azt mondtad hogy egy erős boszorkány kell ahhoz hogy megtörje a nővéred varázslatát.....oh....várjunk csak....Ava ezer éves, minden bizonnyal ő elég erős boszorkány. - Damon hangosan gondolkodott és helyesen, magától is rájött a lényegre. - A Varuna el fog jönni érte. - Stefan aggodalmasan pillantott a mellette álló védtelen lányra. - Nem lesz baj. Elena-t is meg tudtuk védeni, őt is megvédjük. - mintha Damon önmagát győzködte volna miközben az öccséhez beszélt.

 - A Varunától nem hiszem hogy megtudjátok védeni. Ha eljönnek, ha megtalálják....mindennek vége. - úgy ültem mintha sajnálnám a dolgot, miközben már azt vártam hogy minél előbb elhagyhassam ezt a házat. - De van még időtök kitalálni valamit, ugyanis a varázslatot amit a nővérem hajtott végre Skyler-en nem lehet akármikor megtörni. Csak minden évfordulón. Azaz pont a születésnapján. - egy kis megnyugvást hagytam neki, had reménykedjenek csak, úgyis hiába. - Az még négy hónap. - számolgatott Skyler. - Addig csak találunk valami megoldást. - bizakodott Damon, Stefan pedig helyeslően bólogatott. - Sok szerencsét hozzá. - álltam fel indulásra készen. - Ha bármiben tudok segíteni, azonnal hívj. - léptem az unokahúgom elé és átöleltem, a látszat kedvéért. - Köszönöm Regina. - kedvesen viszonozta az ölelésem majd az ajtó felé kísért. - Viszlát fiúk. - szóltam még vissza a Salvatore testvéreknek majd beszálltam az autómba. Ha tudnák mi vár rájuk....gondoltam magamban elégedetten majd elhajtottam.....