XIX. Rész: A Varuna

( Stefan Salvatore szemszöge )
Song: Andrew Belle - In my Veins

Miután részletesen elmeséltem Damon-nek mindazt amit Mystic Fall's-ban megtudtam Klaus-ról és a lányáról, elkezdtünk gondolkodni azon, hogy miként közöljük Skyler-rel. Azért jöttem a városba hogy segítsek a bátyámnak, őszinte, tiszta szándék vezérel, mert akárhogyis de én is számíthattam rá ha bajban voltam vagy akár Elena, hiszen végtére is pont miattunk szakított vele Skyler. Én hívtam Damon-t Mystic Fall's-ba és ezért nem tudta megvédeni Agatha-t. Hosszas beszélgetés után arra jutottunk hogy jobb ha egyedül keresem fel Skyler-t tekintettel arra hogy ő most nem akarja a bátyámat látni. Egy hatalmas ház állt a Damon által megadott címen. A nagymamája halála óta Skyler itt él a testvérénél és annak feleségénél. 

Hallgatóztam kicsit mielőtt közelebb mentem, csak akkor indultam meg a ház felé amikor megbizonyosodtam róla hogy a lány egyedül van. Mély levegőt vettem majd kifújtam és megnyomtam a csengőt. Pár másodperc volt csupán hogy nyíljon az ajtó és ahogy megpillantottam az előttem álló lányt tudtam hogy ő Skyler. - Segíthetek valamiben? - kérdezte kedvesen. Az arca fáradt volt, a szemei pedig vörösen csillogtak bizonyára sírt. - Pont azért jöttem hogy én segítsek neked. - néztem rá komoly tekintettel. - Tessék? - meglepődött és értetlenül pislogott rám. - Stefan Salvatore vagyok, Damon a bátyám. - mutatkoztam be neki. - Beszélhetnénk? - léptem közelebb az ajtóhoz de belépni nem akartam és nem is tudtam volna mert még nem hívott be. - Értem. Már sokat hallottam rólad. - jegyezte meg halkan és látszott rajta hogy rosszul érinti Damon említése. - Nem hiszem hogy lenne miről beszélnünk. Damon-nak már világosan megmondtam hogy nem akarom többé látni és ez ne vedd rossz néven de rád is vonatkozik. - a hangja ellenségessé vállt ami érthető is. - Nem a bátyámról akarok veled beszélni hanem rólad, pontosabban az apádról. - próbáltam meggyőző lenni. - Az apámról? - kérdezett vissza. - Mit tudhatsz te az apámról, hiszen még én magam sem ismerem őt. - nem hitt nekem persze nem lepett meg de nem állt szándékomban annyiban hagyni a dolgot. - Ismerem őt. - mondtam őszintén. - Ami azt illeti nagyon is jól ismerem. - pontosítottam - Kérlek legalább adj egy esélyt hogy elmagyarázzam. Bemehetek? - kérdeztem úgy hogy ne vegye tolakodásnak. - Rendben, nem bánom meghallgatlak de ez a testvérem otthona, szeretném ha vámpír mentes övezet maradna, úgyhogy inkább menjünk sétáljunk. - kilépett az ajtón, nem félt tőlem ez tisztán látszott és ennek örültem. - Rendben. - bólintottam majd lassan, egymás mellett, tartva a megfelelő távolságot elindultunk. Pár percig csak néma csendben, nem tudtam hogyan kezdjek hozzá. - Nézd...Stefan, fogalmam sincs hogy miért lett hirtelen fontos az apám kiléte de szeretnék minél hamarabb túl esni ezen a beszélgetésen. Ma volt a nagymamám temetése és elfáradtam. Szóval ha lehet fogjuk rövidre. - megtörte a csendet miközben rám pillantott. - Megértem és nem is húzom az időt. - sóhajtottam. - Az apád Klaus Mikaelson. Egy több mint ezer éves vámpír. Ő egy ősi. Klaus és a testvérei voltak az első vámpírok, azonban ő nem csupán vámpír, az apja vérfarkas volt. Tehát hibrid. - nem köntörfalaztam egyszerűen közöltem vele amit tudni akart. - Ez nem vicces Stefan. - nem hitt nekem, tisztán látszott rajta. - Egy ezer éves, ősi hibrid az apám? Komolyan? És ezt el is kellene hinnem? - ideges lett a hangja megremegett és könnyek gyűltek a szemében. - Elég volt....- rázta a fejét. - Menj el, hagyj békén a bátyáddal együtt. Nem akarok többé vámpírokat az életembe. Normális életet akarok, olyat amilyen volt. Hagyj...- hisztérikusan viselkedett aztán előre szaladt, de nem hagyhattam hogy elmenjen mert még nem tudott mindent. - Skyler várj! - siettem utána. - Ez nem vicc. Érted? Ez nagyon is komoly. És akár hiszed akár nem nem ez a legfontosabb az egészben. - elkaptam a kezét és magam felé fordítottam. - Miért lehet ennél rosszabb? - nézett rám kérdőn, még mindig könnycseppek csillogtak a szemében. 

- Igen, mert a probléma nem az apád hanem az ellenségei. Mystic Fall's-ban az a szóbeszéd járja hogy egy Varuna nevű szövetség ezer éve kutatja Klaus gyengepontját és talán te vagy az. Nem tudok többet csak annyit hogy a Varuna most rád vadászik  és el jönnek érted. Nem tudjuk mivel állunk szemben és azt sem tudom hogy Klaus tud e a létezésedről, de talán az lenne a legjobb ha ezt kiderítenénk. - próbáltam arra utalni hogy meg kell keresnünk Klaust hátha ő okosabb nálunk. - Remek. Rám vadásznak. - idegesen a hajába túrt de úgy tűnt hogy kezd hinni nekem. - Várj csak....- gondolkodott el aztán egy pillanatra. - Azt hiszem van egy nagynéném, vagyis....öhm...van egy nagynéném még a nagyi mesélt róla. Talán ő tud valamit Klaus-ról, mert ismerte őt amikor anyám...hát tudod...- zavartan kezdett beszélni. - Rendben. Egy próbát megér. - bólintottam. -  De ahhoz be kell mennem a nagyi házába. Talán valahol megtalálom a telefonszámát. - beszélt tovább. - Ha gondolod akár most azonnal mehetünk. Aztán Damon-nál megvárjuk vagy valami. - titkon próbáltam rávezetni arra hogy találkozzon a bátyámmal. - Nem is tudom....Damon és én....nem tudom...- visszakozni kezdett biztosra vettem hogy Damon miatt, de tagadni sem tudta volna hogy szereti őt és ezért esik nehezére a közelébe menni. - Az életed a tét és a megmaradt szeretteidé. Azt hiszem hogy egy pár kellemetlen és kínos perc nem nagy ár az életetekért cserébe. - győzködtem tovább. - Igazad van. De nekem ez még mindig olyan hihetetlen. És ha az apám vámpír vagy hibrid vagy akármi....akkor nem kellene nekem is annak lennem? - kérdezte rekedten. - Talán a nagynénéd erre is tudja a választ. - vontam meg a vállam. - De egy biztos....még pedig az hogy te vagy Klaus lánya....Mystic Fall's-ban egy lány a te nevedet emlegette. Amint meghallottam ide jöttem. - beszéltem tovább hozzá még mindig azért hogy meggyőzzem őt. - Rendben! Menjünk. - beleegyezett és elindultunk a nagymamája házához. Én kint vártam rá és nem kellett csupán pár perc hogy végezzen. - Meg van a telefonszám. Furcsa...mert a nagyi pont vele beszélt az elmúlt hetekben olyan sokat...akkor sem értettem a dolgot és most sem. Nekem soha nem beszélt róla csak annyit tudtam hogy van valahol egy nagynéném. - a papírfecnit bámulta. - Talán a nagymamád is tudott Klaus-ról. - találgattam. - Nos ezt már nem tudjuk meg...hiszen meghalt. - sóhajtva lépkedett le a tornác lépcsőin egyenesen Damon háza felé sétálva én pedig követtem őt. Damon már az ajtóban állt, Skyler-t figyelte de a lány csak ment előre be a házba. - Látom sikerrel jártál. - nézett rám Damon. - Igen, de nem volt könnyű. Skyler mesélt a nagynénjéről, most őt hívja. - tájékoztattam a bátyámat aztán mi is besétáltunk a házba, becsukva magunk mögött az ajtót. - Hallo? Regina? - Skyler máris telefonált....