Song: Perrin Lamb - Whisper
" Kedves Naplóm...
El sem hiszem hogy ismét eltelt egy hét...Pontosan hét nappal ezelőtt érkeztem New Orleans-ba és azóta...mintha ezer év telt volna el. A családomból Elijah volt az első akit megismertem és azt kell hogy mondjam kellemeset csalódtam benne....azt hallottam róla hogy az eleganciája csak képmutatás, de én ezt nem így látom....és az a rajongás amivel a családját óvja, lenyűgöző és példaértékű. Megkedveltem őt. Aztán ott van Rebekah a nagynéném....szerencsére ő is kedvesen fogadott és az elmúlt pár nap alatt sokszor meg is nevettetett azzal ahogy Klaus és ő néha civakodnak. " Úgy látom Nik hogy az általad várt trónörökös, két lány gyermekben testesül meg...." Azt hiszem leginkább azért kedveltem meg mert nem fél Klaus-tól. Hayley-vel is összeismerkedtem már, ő volt számomra a legnagyobb meglepetés, főleg amikor megtudtam hogy ő és Elijah...khm...együtt vannak, miközben Klaus a gyereke apja. Eleinte túl sok volt ez nekem, azt gondoltam hogy ismét egy bolond családba csöppentem, de amikor először tartottam a karomban Hope-ot a húgomat....minden kétségem elillant...tudtam hogy itt a helyem...itt vele...a családommal. Azonban elsődleges célom az volt amiért eleve a városba jöttem, ami nem más mint hogy közelebbről is megismerjem Klaus-t. Örültem hogy hajlandó időt szánni rám, nagyon sokat beszélgettünk az elmúlt pár napban, róla, az életéről és persze rólam is. Azt hiszem megkedvelt, abból kiindulva hogy az "alattvalói" ahogy ő szólítja őket....szinte rettegve néznek rám, talán még félnek is és olyan tisztelettel viselkednek velem mint még soha senki. Bevallom ez tetszik, meg tudnám szokni...amikor elmondtam Rebekah-nak hogy imádom hogy tisztelnek....azt mondta hogy ebben apámra hasonlítok...." Klaus le sem tagadhatná hogy a lánya vagy " mondta nevetve. Furcsa de boldog vagyok, jól érzem magam itt és úgy érzem itt végre megtaláltam önmagam...Persze nem felejtettem el Mystic Fall's-t sem és mindennap hiányoznak a barátaim....Emily, Caroline...de leginkább Damon és Stefan. Tegnap felhívtam Elena-t hogy megtudjam hogyan fogadták a többiek amikor nem találtak...Azt mondta hogy Damon dühöngött és Stefan sem repesett az örömtől, azonnal keresni kezdtek, de Elena nem mondta el nekik hogy hol vagyok, viszont Emily a kereső bűbáj segítségével megtudta hogy New Orleans-ban vagyok, viszont Elena beavatta a titkunkba így Emily sem árulta el a többieknek hogy hol vagyok. Remélem nem is találnak rám...mert amíg nincsenek a közelemben addig biztonságban vannak. A Varuna így is bármelyik pillanatban megkereshet hogy segítsek nekik végre elpusztítani Klaus-t....a baj csak az hogy én megszerettem az apámat....igen....nem szégyellem...szeretem és féltem....soha nem lennék képes bántani, viszont még nem volt lehetőségem...pontosabban nem volt elég erőm szólni neki a közelgő veszélyről...De mindegy is mert én soha nem bántanám őt és a családom többi tagját sem...." - a főtéren üldögéltem az egyik padon és a naplómat írtam. - Skyler! - Klaus hangja szakított félbe így a kis könyvemet becsukva azonnal felé fordultam. - Baj van? - álltam fel aggódva. Amióta itt vagyok félve várom hogy mikor jelenik meg a Varuna.
El sem hiszem hogy ismét eltelt egy hét...Pontosan hét nappal ezelőtt érkeztem New Orleans-ba és azóta...mintha ezer év telt volna el. A családomból Elijah volt az első akit megismertem és azt kell hogy mondjam kellemeset csalódtam benne....azt hallottam róla hogy az eleganciája csak képmutatás, de én ezt nem így látom....és az a rajongás amivel a családját óvja, lenyűgöző és példaértékű. Megkedveltem őt. Aztán ott van Rebekah a nagynéném....szerencsére ő is kedvesen fogadott és az elmúlt pár nap alatt sokszor meg is nevettetett azzal ahogy Klaus és ő néha civakodnak. " Úgy látom Nik hogy az általad várt trónörökös, két lány gyermekben testesül meg...." Azt hiszem leginkább azért kedveltem meg mert nem fél Klaus-tól. Hayley-vel is összeismerkedtem már, ő volt számomra a legnagyobb meglepetés, főleg amikor megtudtam hogy ő és Elijah...khm...együtt vannak, miközben Klaus a gyereke apja. Eleinte túl sok volt ez nekem, azt gondoltam hogy ismét egy bolond családba csöppentem, de amikor először tartottam a karomban Hope-ot a húgomat....minden kétségem elillant...tudtam hogy itt a helyem...itt vele...a családommal. Azonban elsődleges célom az volt amiért eleve a városba jöttem, ami nem más mint hogy közelebbről is megismerjem Klaus-t. Örültem hogy hajlandó időt szánni rám, nagyon sokat beszélgettünk az elmúlt pár napban, róla, az életéről és persze rólam is. Azt hiszem megkedvelt, abból kiindulva hogy az "alattvalói" ahogy ő szólítja őket....szinte rettegve néznek rám, talán még félnek is és olyan tisztelettel viselkednek velem mint még soha senki. Bevallom ez tetszik, meg tudnám szokni...amikor elmondtam Rebekah-nak hogy imádom hogy tisztelnek....azt mondta hogy ebben apámra hasonlítok...." Klaus le sem tagadhatná hogy a lánya vagy " mondta nevetve. Furcsa de boldog vagyok, jól érzem magam itt és úgy érzem itt végre megtaláltam önmagam...Persze nem felejtettem el Mystic Fall's-t sem és mindennap hiányoznak a barátaim....Emily, Caroline...de leginkább Damon és Stefan. Tegnap felhívtam Elena-t hogy megtudjam hogyan fogadták a többiek amikor nem találtak...Azt mondta hogy Damon dühöngött és Stefan sem repesett az örömtől, azonnal keresni kezdtek, de Elena nem mondta el nekik hogy hol vagyok, viszont Emily a kereső bűbáj segítségével megtudta hogy New Orleans-ban vagyok, viszont Elena beavatta a titkunkba így Emily sem árulta el a többieknek hogy hol vagyok. Remélem nem is találnak rám...mert amíg nincsenek a közelemben addig biztonságban vannak. A Varuna így is bármelyik pillanatban megkereshet hogy segítsek nekik végre elpusztítani Klaus-t....a baj csak az hogy én megszerettem az apámat....igen....nem szégyellem...szeretem és féltem....soha nem lennék képes bántani, viszont még nem volt lehetőségem...pontosabban nem volt elég erőm szólni neki a közelgő veszélyről...De mindegy is mert én soha nem bántanám őt és a családom többi tagját sem...." - a főtéren üldögéltem az egyik padon és a naplómat írtam. - Skyler! - Klaus hangja szakított félbe így a kis könyvemet becsukva azonnal felé fordultam. - Baj van? - álltam fel aggódva. Amióta itt vagyok félve várom hogy mikor jelenik meg a Varuna.
- Nem dehogy. Csak arra gondoltam hogy....esetleg lenne e kedved sétálni velem a városban? - kérdezte halkan, talán zavarba is jött, ilyenkor olyan emberi volt, Elijah szerint jó hatással vagyok Klaus-ra....ezt én is így látom. - Örömmel. - mosolyogtam rá és mellé lépve elindultunk. - Észre vetted hogy az alattvalóid félnek tőlem? - kérdeztem ezzel beszélgetést indítva kettőnk között. - Jól is teszik. - bólogatott. - De az is lehet hogy csak azért mert te vagy az apám. - vontam meg a vállam. - Tudják hogy hol a helyük. Te és Hope vagytok a.....- kezdte el a mondatot de én félbeszakítottam. - Kitalálom!...Te vagy a város királya akkor Hope és én a hercegnői? - kérdeztem nevetve. - Igazából azt akartam mondani hogy a lányaim vagytok így félniük és tisztelniük kell titeket....de a te meglátásod is helyénvaló....- mosolyodott el ő is. - Tudod, nem hittem hogy elfogadsz lányodként, főleg azután ahogy fogadtál. - suttogtam félénken. - Több mint ezer éve élek már, nem hihetek el mindent. Egyik legnagyobb hiányosságom hogy bizalmatlan vagyok. - mondta. - Megértem! De örülök hogy most már közelebb engedtél magadhoz. - mosolyogtam továbbra is. - Elárulok egy titkot. - állt meg egy pillanatra. - Jelenleg te vagy az egyetlen akiben feltétel nélkül teljesen megbízom. - suttogta. - Bízhatsz bennem, én soha nem árulnálak el téged...apa. - gyűltek könnyek a szememben. - Megölelhetlek? - kérdeztem félénken, Klaus megilletődve nézett rám majd átölelt, most először és ennél jobb érzést el sem tudok képzelni. - El kell mondanom neked valamit. - bukott ki belőlem hirtelen és elhúzódtam tőle hogy a szemébe nézhessek. - Eddig nem tudtam hogyan mondjam el, de itt az ideje hogy megtudd....Az anyám nem a szülésbe halt bele hanem egy varázslatba amivel lekötötte bennem azt ami most vagyok...de nem rég egy Varuna nevezetű trió feloldotta a varázslatot és azt akarják hogy segítsek nekik megölni téged. De soha nem tenném, nem segítek nekik, csak azt akarom hogy tudd. Féltelek. - töröltem le az arcomról pár kósza könnycseppet. - Ezt miért nem mondtad már korábban? - kérdezte idegesen. - Ne haragudj. Nem tudtam hogyan mondjam el neked. - magyarázkodtam. - De én nem is értem hogyan tudnék nekik segíteni ebben....mindegy mert nem is teszem meg, bármit mondanak. Azt mondták hogy ha nem segítek akkor megölik a barátaimat....- kétségbeesetten próbáltam tudtára adni hogy bármit megtennék érte. - Tudom hogy a Varuna rám vadászik, de nem sejtettem hogy találnak módot a megölésemre, de eddig is mindent és mindenkit túléltem. Ne aggódj! Tudom hogy bízhatok benned és ez nem változtat semmin. - kedvesen nyugtatni kezdett. - De azt hiszem a legjobb az lenne ha a barátaidat ide hívnád, bármennyire utálom a Salvatore testvéreket....ha neked fontosak akkor itt a helyük. Együtt megoldjuk. - indult tovább én pedig követtem őt. Először fel sem fogtam hogy mit mondott, de aztán rájöttem hogy eddig tartott a bujkálásom....Damon, Stefan, Emily...és a többiek ide fognak jönni. - Rendben. - bólogattam egyetértően. - Köszönöm. - suttogtam. - Azonnal hívd fel őket. - kissé parancsolóan és sürgetően szólt rám én pedig a telefonomért nyúltam és Elena-t hívtam, mert ő volt az egyetlen aki tudta hol vagyok.
.gif)
- Elena! Itt Skyler! Figyelj....azonnal hívd össze a többieket és gyertek New Orleans-ba amilyen gyorsan csak tudtok. - hadartam. - Mindannyian? - kérdezte. - Igen! Ott nem vagytok biztonságban. A Varuna veszélyezteti az életeteket mert én nem teszem meg amit akarnak. - mondtam halkan. - Miért? Mit akarnak? - faggatott tovább. - Azt akarják hogy öljem meg Klaus-t, de nem teszem meg. Ő az apám és...szeretem. - őszintén mondtam és ahogy az utolsó szó elhagyta a szám Klaus pillantása rám szegeződött, azt hiszem meglepte a kijelentésem miszerint szeretem őt, de a szemében láttam hogy jól esik neki, egy pillanatra rá mosolyogtam majd ismét Elena-ra koncentráltam. - Ugye megérted? - kérdeztem. - Megértem. Mindent elintézek és amilyen gyorsan csak lehet megyünk, addig pedig vigyázz magadra. - mondta aggódva majd letette a telefont. Amint a zsebembe csúsztattam telefonomat elöntött a félelem....újra látom Damon-t és Stefan-t...kínos lesz és nagyon nehéz, de a biztonságuk a legfontosabb....
Hali
VálaszTörlésOh! Látom ismét kezdenek felgyorsulni az események, de ez nem baj...nincs olyan rész amit ne imádnék. Örülök hogy Skyler boldog most hogy a családja körében van, és annak is szívből örülök hogy Klaus és ő ennyire közel kerültek egymáshoz. Aranyosak voltak ebben a részben, főleg amikor Skyler először ölelte át az apját. Imádtam...Imádtam. És a végén amikor Elenaval beszélt telefonon és azt mondta hogy szereti Klaust....hát...megható volt. Már csak a Varunától kell megszabadulniuk hogy végre minden rendben legyen. Kíváncsian várom mi lesz ha a többiek is megérkeznek :)
Szió
VálaszTörlésTetszett a naplóbejegyzés amivel kezdted, sok minden kiderült belőle annak ellenére hogy egy hét eltelt az előző rész óta a történetben. Aranyos volt ahogy Skyler a húgáról írt és Rebekah....nos ő már csak ilyen, imádja piszkálni Klaust. A leginkább mégis Klaus és Skyler sétája volt rám nagy hatással, hiszen apa lánya....Határozottan jót tett Klausnak az hogy megismerte a nagyobbik lányát is és végre van valaki akiben tényleg megbízik. Az pedig hogy Mystic Fall's-ból ide jönnek a többiek is, még izgalmasabbá teszi a történet menetét. Ugyanakkor nem irigylem Skylert hiszen Damon és Stefan még mindig szeretik őt és ő is szereti őket....Huh de izgi! :D
Puszedli :D
VálaszTörlésKlaus egy álom! *-* Reméltem hogy ő és Skyler jól kijönnek majd egymással és így is történt. Skylernek szüksége volt egy családra, és azt hiszem most valóban megkapta. Kihozta Klausból a legjobbat és ez szerintem egy nagyon jó dolog. Az pedig hogy Elijah, Rebekah és Hayley is jól fogadták őt csak javít a családi képen. Jó lenne ha végre a Varuna eltűnne a képből mert akkor nem is lenne miért aggódniuk. Várom már a többiek érkezését. Csak így tovább :)
Szia
VálaszTörlésAmikor belegondoltam hogy milyen is Klaus mint apa, arra jutottam hogy nyilván nem a legjobb, mert sok szörnyűséget tett és mindezt nem tudja eltörölni, most mégis annyira illett hozzá ez a kedves szerep, a megértő apa szerepe. Azt kell mondjam hogy lenyűgözött azzal ahogy Skylerrel bánik és te is lenyűgöztél azzal hogy ilyen jól megírtad ezt a részt is. A végén pedig ismét a " csattanó " vagyis hogy a többiek is New Orleansba jönnek. Erre csak annyit tudok mondani hogy " Már alig várom " :)
Sziaaa
VálaszTörlésNem gondoltam volna hogy Klaus ilyen jó apa lesz, főleg nem azután ahogy Skylert fogadt, de kellemeset csalódtam benne emiatt. A naplóbejegyzés nekem is tetszett mert így többet megtudhattunk Skyler első hetéről amit a családjával töltött. És persze már én is várom hogy Mystic Fall'sból New Orleansba jöjjenek a többiek is, főleg a Salvatore tesók. Am. örülök neki hogy egyszerre három részt tettél fel mert mind a három elképesztően szuper lett :)
Bonjour
VálaszTörlésMint mindig most sem csalódtam, ez a rész is fantasztikus lett. Már amikor a címet elolvastam, tudtam hogy ez egy jó rész lesz! Nem hittem volna hogy Klaus és Skyler ilyen tökéletes apa-lánya kapcsolatot alakítanak ki, de megtették. Ezek után pedig már komolyan kíváncsi vagyok hogy mi lesz, mert a Varuna éppen Klausra vadászik, + most még a többiek is NewO-ba jönnek. Siess a következő részekkel. Pussz :)
Hi :P
VálaszTörlésSzupi volt a naplóbejegyzés és elég tartalmas is, sok minden kiderült arról hogy mi történt azóta amióta Skyler New Orleansban van. Egyértelműen jó hatással van az egész ősi családra, főleg Klausra. Kíváncsian várom a fejleményeket, azzal kapcsolatban hogy Mystic Fall'sból a többiek is jönnek. Le a Varunával és legyen végre minden happy :)
Szia.
VálaszTörlésAzt hiszem most lehet azt mondani hogy Skyler haza talált...végre otthonra lelt és a családjával lehet. A nagyija halála óta talán most először van rá igazán esélye hogy családban éljen. Itt van neki az apja(Klaus), a nagynénje(Rebekah), a nagybátya(Elijah) és a húga (Hope) ezekután már csak a Varuna áll a boldogsága útjába. Remélem sikerül majd leküzdeniük őket főleg most hogy nem sokára megérkeznek a többiek is. :)...Ja ha nem lettem volna elég egyértelmű akkor csak úgy szólok hogy ez a rész is nagyon tetszett :D
Szióka...
VálaszTörlés"Elárulok egy titkot......Jelenleg te vagy az egyetlen akiben feltétel nélkül teljesen megbízom." - Klaus ezzel a mondatával lopta be magát a szívembe végleg. Tényleg jó hatással van rá Skyler és ez fordítva is így van. Egy élmény volt olvasni ezt a részt és látni ahogy Klaus a szőröszívű hibrid, érző szívű apává alakul. Nagyon tetszett ez a fejezet is :)
Hello :P
VálaszTörlésA saját szavammal élve...Nagyon baba rész lett ez is...A zenét én magam is csak dícsérni tudom, ugyanis nagyon passzolt ide. Klaus és Skyler között egy hét alatt érezhetően szoros kapcsolat alakult ki, amit jó látni mert mindkettejüknek szüksége volt már ilyen kapcsolatra, aminek a bizalom és a szeretet az alapja. Nem véletlenül rokonok, ugyebár. Nagyon tetszett! :)
Halihó :)
VálaszTörlésÖrülök neki, hogy Skyler végre boldog. Klaus szerencsére az emberi oldalát mutatta meg neki, aminek nagyon örültem. Ahogyan annak is, hogy Skyler jóban van Rebekah-val, és Elijah-val is. A kishúga Hope pedig örülhet, hogy van egy ilyen nővére, mint Skyler, aki az apja és Hayley után ennyire szereti őt. :) A vége izgalmas volt, kíváncsian várom mi lesz még ezután!
Puszi :)