Song: Ella Henderson - Hold On, We're Going Home
" Kedves Naplóm...
Alig két hét alatt sikerült teljesen átvennem az uralmat a vérszomjam felett. Elena és Matt segített nekem és azt kell hogy mondjam, hasznos volt minden velük töltött perc, Matt-tel eljutottunk odáig hogy már szabadon barátomként tekinthetek rá és Elena-val is elég jól kijöttünk az alatt a két hét alatt, de azt nem mondanám hogy örök barátságot kötöttünk, mindenesetre hálás vagyok neki mindenért. De a leginkább azért tartozom neki mert betartotta a szavát...segített észrevétlenül eltűnni Mystic Fall's-ból. Tegnap este osontam ki a Salvatore házból és egyenesen New Orleans felé indultam...most pedig itt állok a város határán az út szélén....Már sötétedik...." - az utolsó szót írtam a naplómba majd összecsuktam a kis könyvecskét és a hátsóülésre dobtam. - Nem lesz baj. - nyugtattam magam miközben a kormányt szorongattam a kezeim között majd erőt vettem magamon és a gázpedálra léptem. Miközben lassan haladtam előre, egyre jobban éreztem magamban a félelmet. Rengeteg kérdés kavargott a fejemben...Vajon milyen? Hogy fogad majd? Sok kérdés amire nem tudtam a választ. Alig húsz perc alatt végül beértem a városba, egy motel előtt leparkoltam és miután magamhoz vettem a táskám gyalog indultam tovább hogy felfedezzem a várost.
Alig két hét alatt sikerült teljesen átvennem az uralmat a vérszomjam felett. Elena és Matt segített nekem és azt kell hogy mondjam, hasznos volt minden velük töltött perc, Matt-tel eljutottunk odáig hogy már szabadon barátomként tekinthetek rá és Elena-val is elég jól kijöttünk az alatt a két hét alatt, de azt nem mondanám hogy örök barátságot kötöttünk, mindenesetre hálás vagyok neki mindenért. De a leginkább azért tartozom neki mert betartotta a szavát...segített észrevétlenül eltűnni Mystic Fall's-ból. Tegnap este osontam ki a Salvatore házból és egyenesen New Orleans felé indultam...most pedig itt állok a város határán az út szélén....Már sötétedik...." - az utolsó szót írtam a naplómba majd összecsuktam a kis könyvecskét és a hátsóülésre dobtam. - Nem lesz baj. - nyugtattam magam miközben a kormányt szorongattam a kezeim között majd erőt vettem magamon és a gázpedálra léptem. Miközben lassan haladtam előre, egyre jobban éreztem magamban a félelmet. Rengeteg kérdés kavargott a fejemben...Vajon milyen? Hogy fogad majd? Sok kérdés amire nem tudtam a választ. Alig húsz perc alatt végül beértem a városba, egy motel előtt leparkoltam és miután magamhoz vettem a táskám gyalog indultam tovább hogy felfedezzem a várost.
.gif)
- Hé, kislány! - füttyentett utánam egy férfi én pedig rögtön felé fordultam. Magas, rövid hajú férfi volt. - Mi járatban vagy? - kérdezte egyre közelebb érve hozzám. - Keresek valakit. - válaszoltam. - Kit keresel? - érdeklődött továbbra is. - Az nem tartozik rád. - fordítottam neki hátat, de ő egyik kezével megragadta az enyémet, én pedig reflexszerűen taszítottam el magamtól egészen addig míg a falnak nem ütközött. - Jó erőben vagy. - tápászkodott fel és a gyorsaságából ítélve rögtön rájöttem hogy nem ember. - Marcel vagyok. - mutatkozott be. - Hozzád képest igen. - engedtem meg magamnak egy fintort. - Az én nevem Skyler. Ha jók az észrevételeim te vámpír vagy. - léptem közelebb hozzá. - Igen. - bólintott. - Akkor ismered Klaus Mikaelson-t. - inkább kijelentés volt mintsem kérdés. - Mit akarsz tőle? - újabb kérdést tett fel. - Nem a te dolgod. - vontam meg a vállam. - Klaus jobbkeze vagyok, szóval talán egy kicsit rám tartozik. - amint kimondta azonnal felé kaptam a tekintetem. - Szóval ismered. - sóhajtottam. - Klaus-t? Kedvesem...ki ne ismerné őt ebben a városban, hiszen ő hozta létre mindazt amit itt látsz. - mutatott körbe. - Marcel! - egy másik férfi jelent meg a sötétben, elegáns, igazi úriember külsővel. - Elijah. - felelt neki a másik. A név ismerős volt egy pillanat alatt rájöttem hogy akit most látok az nem más mint Elijah Mikaelson, a nagybátyám.
.gif)
- Te vagy Elijah? - fordultam rögtön felé. - Igen. Miért? - kérdezte az említett. - Beszélhetnék veled....négyszemközt? - suttogtam, mire ő Marcel-re pillantott aki minden akadékoskodás nélkül távozott. - Hallgatlak kedvesem. - mosolyodott el Elijah és felém lépett. - El tudnál engem vinni Klaus-hoz? - kérdeztem türelmetlenül. - Még a nevedet sem tudom, de azt kéred hogy vigyelek a fivérem elé? - nevetett fel halkan. - A nevem Skyler és igen ezt kérem. - bólogattam. - Mit akarsz tőle? - újabb kérdést tett fel, rájöttem hogy csak akkor visz Klaus elé ha előbb neki mutatkozok be részletesebben. - Klaus az apám, azért jöttem hogy ezt közöljem vele. - válaszoltam végül, az arcára pedig kiült a meglepettség. - A lánya vagy? - a döbbentsége ellenére is kifinomult maradt. - Az anyám egy boszorkány volt, bizonyára te is ismerted, a neve Adelaide Jones. - beszéltem tovább de már minden vágyam az volt hogy lássam Klaus-t hogy szemtől szemben álljak vele. - Igen...igen ismertem őt. - mondta Elijah és látszott rajta hogy elhiszi amit mondtam, tudja hogy nem hazudok. - Gyere velem! - mutatott az út másik irányába és elindult én pedig csendben követtem, alig öt perc múlva egy házhoz értünk, csodaszép és hatalmas volt, kint és belül is. - Kövess! - szólt hozzám ismét és az emelet felé sétáltunk. - Fivérem. - lépett be egy ajtón és ott....ott megpillantottam őt...Klaus Mikaelson-t személyesen, azonnal felismertem, pontosan olyan volt amilyennek Mystic Fall's-ban elmesélték. - Ki ez a lány? - állt fel az íróasztalától és mindvégig engem nézett. - Skyler Jones vagyok. - mutatkoztam be, nem vártam meg míg Elijah mondja el neki, én akartam. A szemébe akartam mondani hogy a lánya vagyok..gif)
- Én a....én...a lányod vagyok. - suttogtam végül az igazságot, az ő arcára is pontosan az a meglepettség ült ki mint korábban Elijah arcára. - A lányom vagy? - kérdezett halkan, azt hiszem dühös is lett, de érezhetően nem hitt nekem. - Te az én lányom vagy? - hitetlenkedett továbbra is. - Igen. - bólintottam. - Én...- kezdtem bele a mondandómba de ő félbeszakított. - A lányom fent alszik a szobájában, te pedig csak egy lány vagy aki azt hitte hogy lóvá tehet. - olyan hirtelen emelte meg a hangját hogy egy pillanatra megrezzentem. - Be tudom bizonyítani. - nyeltem nagyot, ezzel leküzdve a félelmemet. - Bebizonyítani? - nevetett gúnyosan. - Klaus! - szólalt meg ismét Elijah. - Ez a lány Adelaide lánya...könnyen lehet hogy igazat mond. - beszélt tovább. - Rendben! Legyen! - egyezett végül bele Klaus. - Hogyan tervezed bebizonyítani? - kérdezte tőlem. - Egyszerűen. - vontam meg a vállam. - Vérfarkas méreggel! - mondtam halkan. - Ha a lányod vagyok nem hat rám, ha viszont csak egy egyszerű vámpír vagyok megöl. - vázoltam fel röviden hogy mivel tudom bebizonyítani neki az igazamat. - A Hibrided pedig nem lehetek, mivel akkor ismernél. - tettem hozzá. - Rendben, legyen. - bólogatott, majd közelebb lépett hozzám. - Add a kezed. - parancsolt rám, én pedig lassan a tenyerébe helyeztem a kezem, egy percet sem habozott, az arca azonnal átváltozott, a szeme arany színű lett, fogait pedig a csuklómba mélyesztette. Fájt a harapás, de csak a durvasága miatt, aztán elengedte a kezem és a sebet nézte, ahogy Elijah és én is. - Az öngyilkos küldetésed teljesítve. - jegyezte meg gúnyosan. - Nem! Nézd csak....begyógyul. - mutattam a sebet, ami szép lassan eltűnt a kezemről. - Ez lehetetlen. - meghökkenve lépett hátra tőlem és úgy nézett rám mint aki...szellemet látott. - Ő a lányod. - suttogta Elijah, én pedig elégedett voltam hogy most már kétségük sem lehet arról hogy ki vagyok. - Örülök hogy megismerhetlek....apa. - az utolsó szót suttogva ejtettem ki a számon, enyhe gúnnyal a hangomban.....
Hali
VálaszTörlésJaj de jó hogy végre tettél fel új részt, sőt egyszerre hármat is, már nagyon vártam. Tetszett hogy Skyler először Marcel-el találkozott, jó bevezetés volt, majd Elijah megjelenése és végül a nagy pillanat amikor találkozott Klaus-al. Sejtettem hogy először nem hisz majd neki, de az ahogy bebizonyította neki hogy ő bizony a lánya, hát....elképesztő volt és Skyler ismét bebizonyította hogy mennyire bátor. Az utolsó mondatán " Örülök hogy megismerhetlek....apa. " jót szórakoztam! És a zene is szupi volt. :)
Szió
VálaszTörlésÖrömmel látom hogy ismét blogolsz, vártam az új részt/részeket és most végre itt is vannak. Skyler megérkezett New Orleansba amire már szerintem mindannyian vártunk, és szerintem nem hiába mert nagy hatással volt a megérkezése, főleg Elijahra és Klausra. Tetszett az ahogy a végén bebizonyosodott hogy Skyler igazat mond. Jó ötlet volt ez a vérfarkas méreg dolog, nekem eszembe sem jutott volna hogy így is bizonyíthatja az igazát. Nem is tudok mást mondani mint hogy ez a rész is tetszett, nem is kicsit :D
Puszedli :)
VálaszTörlésŐszinte elismerésem drága barátnőm, nem vagy semmi. Ezt már sokszor mondtam, de csak mert így is van. Már vártam hogy Klaus és Skyler találkozzanak, és végre megtörtént. Kíváncsi vagyok hogy Klaus közel engedi e magához a lányát vagy úgy bánik majd vele mint a testvéreivel. Csak így tovább ;)
Szia :)
VálaszTörlésJujj de jó végre New Orleansban vagyunk...Nagyon de nagyon tetszett ez a rész, az egész jól volt felépítve, Marcel majd Elijah és végül Klaus...Skyler nem vesztegette az időt, rögtön megismerkedett jó pár lényeges szereplővel és a végén amikor Klausnak bebizonyítja hogy ő a lánya, egyszerűen fantasztikus volt!
Sziaaa :D
VálaszTörlésEjha! Skyler megérkezett New Orleansba és nem is akárhogyan. Szépen felhívta magára a figyelmet hiszen Marcelel elég szép szó párbajt vívott és helyre tette azt a gazfickót, majd Elijah megjelenése után végül megismerhette az apját Klaust. Tetszett az ahogy történtek a dolgok, hű maradtál a sorozatbeli Klaushoz, hiszen nem hitte el Skyler egyetlen szavát sem, bizalmatlan maradt. De csak bebizonyosodott hogy nem hazudik....Hajrá csajszi, még többet kérek :D
Bonjour
VálaszTörlésÉéés igeeen! Végre New Orleans, hála érte neked! Nagyon vártam hogy az ősi család is belefonódjon a történetbe. Skyler nagy utat tett meg, fizikailag és lelkileg is, rengeteg minden történt vele és most végre eljutott az apjához. Nagyon jó rész lett sőt....nem is tudok rá megfelelő szót találni. Nagyon várom már a többi részt is <3
Hi :P
VálaszTörlésÉn is nagyon örülök neki hogy az Ősi család és persze egész New Orleans belépett a képbe, eddig is tökéletes volt a történet de most már teljes egészében az. Skyler nem akármilyen módon lépett be Klaus életébe, tetszett a párbeszédük és az ahogy Skyler bebizonyította azt hogy ki is ő valójában. :)
Szia.
VálaszTörlésRemek rész lett ez is csak úgy mint az előzők. Már régóta vártam hogy Skyler eljusson New Orleansba és most végre megérkezett, Klaus élete gyanítom nem lesz a régi most hogy a másik lánya, pontosabban az első lánya megérkezett. De nem is árt neki, mert jól áll neki az apa szerep. Eleinte kicsit gonosz volt, ahogy Skylert fogadta, de ő már csak ilyen és így szeretjük. :)
Szióka...
VálaszTörlésÖrülök hogy Skyler először Marcelel találkozott, hiszen Marcel a város szeme és ha úgy vesszük ő virágoztatta fel miután Klaus elment, Marcel az egyik kedvenc karakterem a sorozatban és örülök hogy itt is szerepet kapott. New Orleans ha úgy vesszük épp úgy az ő városa is mint amennyire Klausé, és ha már Klaus akkor szeretném megemlíteni hogy mennyire tetszett az ahogy először találkozott a lányával, nem tagadta meg önmagát. :)
Hello :P
VálaszTörlésLátom belelendültél a blogolásba, öt rész nem semmi, és mindegyik szuper lett. Először mindegyiket elolvastam most pedig véleményezek is, természetesen negatív kritikát most sem tudok írni, csakis jót. Nagyon jó rész lett, szépen építetted fel az egészet és a végére hagytad a nagy találkozást amikor apa és lánya végre szemtől szemben álltak. Tetszett az egész...végig, az első szótól az utolsó betűig :)
Szia :)
VálaszTörlésVégre eljutottunk New Orlenas-ba! :) Tetszett ez a fejezet, több okból is: 1. Skyler végre megismerkedett az apjával,és eléggé nagy utat tett meg érte. ugyanakkor elmondható Skyler-ről az is, hogy eléggé bátor lány, mert kíséret nélkül jutott el ilyen messzire, és még Marcel-el is elbánt :D 2. Marcel-t, Elijah-t és Klaust jó volt látni. :)
Puszi :)