II. / II. Rész: Szemtől szemben...

( Skyler Jones szemszöge )
Song: Lorde - Bravado

Reggel későn ébredtem fel, talán azért mert az éjjel nem igazán tudtam aludni. Elena és Caroline érkezése furcsa érzéseket keltett bennem. Azt hiszem félek....leginkább Elena-tól mert őt szereti Damon és tartok tőle, hogy ismét összejönnek, azt pedig nem bírnám ki. Tudom, hogy én szakítottam Damon-nal de ez nem azt jelenti hogy nem szeretem, mert nagyon is szeretem őt, az életemnél is jobban. Most viszont nem biztos hogy az lenne a legjobb ha újra együtt lennénk, többek között a közelgő Varuna miatt és persze Elena itt léte is megnehezítené a dolgot. Pár perc gondolkodás után kimásztam az ágyból és a tükör elé állva próbálgattam fel pár ruhát, mintha számítana hogy mi van rajtam....Elena mellett bizonyára úgy sem rúghatok labdába. Néhány darab felpróbálása közben még el is mosolyodtam magamon, aztán hagytam inkább az egészet. Felkaptam magamra valamit és elindultam lefelé a lépcsőn, már fent hallottam a hangokat....női hangokat. Nagyot sóhajtva tudatosult bennem hogy már itt is vannak. A nappaliba sétáltam ahol a boltív alatt megállva pont Elena-val találtam szemben magam, pont olyan volt mint ahogy Damon mesélt róla. - Sziasztok. - köszöntem halkan miközben körbe néztem a nappaliban, Caroline a kanapén ült, Stefan az egyik fotelban, Damon a kandallónál állt, Elena pedig a szoba közepén velem szemben. - Szia! Bizonyára te vagy Skyler! - lépett közelebb hozzám Elena, csupa báj és kedvesség, nem csodálom hogy minden fiú őt akarja. Talán még Damon is. Most már értem is hogy miért. - Igen! - bólintottam. 

- Nem is hasonlít Klaus-ra. - szólalt meg Caroline is, a megjegyzése pedig csak még feszültebbé tett, mert nem akartam hogy az apámhoz hasonlítsanak. - Te már csak tudod, igaz? - fintorodtam el gúnyosan, arra utalva hogy ő bizony elég alaposan megismerte már Klaus-t, Damon mesélt a kapcsolatukról, de amint kimondtam meg is bántam. Stefan lesütötte a szemeit, Damon elmosolyodott, Elena pedig Caroline-ra nézett akinek a tekintete szinte szikrákat szórt. - Azért jöttünk, hogy neked segítsünk, de nem tűnsz valami hálásnak. - Caroline felállt és közelebb lépett hozzám. - Nem kértem hogy segítsetek. - vontam meg a vállam. Nem tudom mi ütött belém, egyszerűen csak feszült voltam az itt létük miatt. - Szükségünk van rájuk. - szólalt meg Stefan. - Tudom! - sóhajtottam. - De nem értem miért akartok segíteni nekem, hiszen Elena és Caroline nem is ismernek engem és te is csak pár hónapja. - mondtam Stefan-nak. Ez annyira értelmetlen volt, az életüket kockáztatják értem, egy számukra ismeretlen miatt. - Fontos vagy Damon-nek, én ezért jöttem ide, azóta pedig azt hiszem nyugodtan mondhatom hogy barátok lettünk, a barátoknak pedig segítünk. Igaz hogy te és Damon már nem vagytok együtt de ez nem befolyásolja azt hogy segíteni fogunk neked. - Stefan kedvesen válaszolt, Elena arcán viszont furcsa érzések tükröződtek, úgy tűnik, hogy ő nem tudott eddig arról hogy Damon és én együtt voltunk. - Te és Damon? - nevetett Caroline, még neki is új volt ez az információ. - Érdekes ízlésed van ami a pasikat illeti. - nevetett tovább, de ezzel csak még inkább feldühített. - Furcsa hogy ezt pont te mondod. Ha jól tudom te is ágyba bújtál vele, nem is egyszer. - vágtam vissza neki. - Határozottan nem kedvellek. - nézett rám úgy mintha a tekintetével akarna megölni. - Elég! Nem hiszem hogy az a legfontosabb most, hogy ki hányszor bújt ágyba Damon-nal. - Stefan csitított le minket, elhallgattunk de a feszültség megmaradt kettőnk között. Nem tudtam elképzelni hogy ezek után hogyan fogunk meglenni egy házban. - Stefan és én megbeszéltük hogy a legjobb döntés az lenne ha Mystic Fall's-ba mennénk. Holnap indulunk. - Damon hirtelen témát váltott, de egyáltalán nem tetszett amit mondott. - Tessék? - kérdeztem vissza meglepetten. Nem akartam hinni a fülemnek.

- Mystic Fall's-ba megyünk. - ismételte meg. - Szóval te és Stefan eldöntöttétek anélkül hogy engem megkérdeztetek volna. Szuper. - csattantam fel. - És mi van ha én nem akarok menni? - kérdeztem teljesen komolyan. - Ez nem akarás kérdése. Így lesz a legjobb. - Stefan is a bátya mellé állt. - Ez az én életem, én döntök róla. Nem ti. Nem akarok Mystic Fall's-ba menni és nem is fogok. - közöltem velük. - De igen. - Damon nem az a fajta akit meg lehet győzni ez most sem volt másképp. - És mégis hogy gondolod? Akaratom ellenére visztek magatokkal? Elraboltok? - fontam ölbe a kezem. - Skyler! Ne makacskodj. Mystic Fall's-ban több barátunk is van akik szintén tudnak segíteni. - Elena is betársult a beszélgetésbe, pont erre nem volt szükségem. - Nektek lehet hogy ott vannak a barátaitok, de nekem nem. Nem ismerek ott senkit. - csóváltam a fejem ellenkezve. - Akarod te egyáltalán hogy megvédjünk? Vagy csak simán megvárnád a Varunát hogy azt tegyenek veled amit akarnak? Az életed a tét, fel tudod ezt fogni? - Caroline okoskodása már az agyamra ment. - Igen, fel tudom fogni. De szerintem inkább New Orleans-ba kellene mennem. Klaus-hoz. Meg akarom ismerni. - még magamat is megleptem azzal hogy ezt kimondtam, eddig hallani sem akartam az apámról, de úgy tűnik egy részem mégis csak hozzá húz. - Az ki van zárva. - Damon rögtön ellenkezni kezdett, Stefan pedig elém lépve nézett le rám. - Skyler, annak is eljön majd az ideje hogy megismerd őt, de nem most. Először a Varuna-tól kell megszabadulnunk. - Stefan kedvesen beszélt hozzám, megértő volt és talán ez az amivel igazán hatni tudott rám. - Rendben. - egyeztem bele végül. - Akkor holnap Mystic Fall's-ba megyünk. Hívd fel Emily-t, hogy ő is eljön e. Szükségünk lehet rá is. - amint Stefan megemlítette Emily-t már is jobban éreztem magam, mert ha ő is velem jön akkor nem leszek olyan egyedül. - Hol van Caroline? - a gondolataimból Elena hangja ébresztett és én magam is körbe néztem a nappaliban. - Itt vagyok. - sétált le Caroline a lépcsőn valamit a kezében tartva. Csak amikor közelebb jött vettem észre hogy a naplóm van nála. - Az az enyém. Add vissza. - követeltem. - Gondoltam kicsit körbe nézek a szobádban és úgy tűnik jól tettem. - lapozgatta a naplómat. - Az utolsó bejegyzés vége igen csak érdekes. - állt meg a nappali közepén. - " Elgondolkodtam már párszor azon, hogy talán jobb lenne ha feladnám magam ha a Varuna eljön értem, így megóvhatnám a többiek életét. Egy csepp remény sem él bennem azzal kapcsolatban, hogy megúszhatjuk ezt az egészet veszteségek nélkül, miattam pedig senki ne haljon meg....Ezt eldöntöttem és ha látom, hogy rosszra...vagyis ennél még rosszabbra fordulnak a dolgok akkor, nem lesz más megoldás, a Varuna megkapja amit akar. Ha kell én magam ölöm meg Klaus-t. Nem számít hogy ő az apám, mert végül is nem is ismerem őt, ezáltal nincsenek érzéseim sem felé. " - hangosan felolvasott belőle egy részt majd a kezembe nyomta a naplót. - Úgy látszik Damon mindent elmesélt neked, csak a legfontosabbat nem. - nézett az említett felé. - Ha Klaus meghal akkor vele együtt mi is. Damon, Stefan, Elena, én és még sokan Klaus vérvonalához tartozunk és ha egy Ősi meghal akkor az egész vérvonala követi a sorsát. Szóval hogy érthetőbb legyen. Ha megölöd az apádat akkor mind meghalunk. -csak hallgattam őt csendben, erről én nem tudtam. - Nem volt jogod beleolvasni. - szorongattam a kezemben a kis könyvemet. 

- Nem volt jogom, de még jó hogy megtettem. - vont egyet a vállán és vissza ült a kanaéra. - Caroline-nak igaza van, Klaus nem halhat meg...sajnos. - Damon is közbeszólt. - Sajnos? - kérdeztem vissza, olyan furcsa volt mert néha nem érdekel Klaus, néha pedig minden vágyam hogy megismerjem és vele tölthessek egy kis időt. Most pedig kötelességemnek éreztem hogy megvédjem. - Az apámról beszélsz. - emeltem fel a hangom. - Az apádról akit te magad is kész lennél megölni. - Damon-nak igaza volt, hiszen én magam írtam ezeket a sorokat de ez nem azt jelenti hogy meg is tenném. - Most már tudom hogy nem halhat meg. Megértettem. - mondtam végül. - A szobámban leszek. - indultam meg a lépcső felé. De még láttam ahogy Elena Damon-hoz sétált. - Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte tőle halkan, de még én is hallottam. - Igen. - válaszolt neki Damon. Nem fordultam meg, pedig a szívem és az eszem is azt súgta hogy biztosan kettőjükről akar beszélni vele. Nem szóltam semmit, csak felmentem a szobámba....