XI. Rész: Egy új barátság kezdete

( Skyler Jones szemszöge )
Song: Aura Dione  ft. Rock Mafia - Friends

" Kedves naplóm...
El sem hiszem de ma van Damon-nel a harmadik hónapfordulónk. Hihetetlen, igaz? Már három hónapja vagyunk együtt. Olyan mintha egy mesében élnék, boldogabb nem is lehetnék és úgy érzem semmi nem választhat el tőle. A nagymamám is elfogadta bár mást nagyon nem is tehetett, mert ez az én életem és én döntök arról, hogy kivel vagyok....én pedig teljes szívemből szeretem őt, még az sem érdekel hogy vámpír. Nem gondolok arra, hogy míg ő örökké él addig én csak egy halandó vagyok, nem érdekel a jövő sem a múlt, csak az hogy mi van most, a mának élek, minden vele töltött perc ajándék számomra. Már el sem tudnám képzelni nélküle az életem. Fényt hozott a sötét hétköznapokba, azóta pedig úgy érzem ragyogok, ez mind neki köszönhető. Persze mint minden kapcsolatban a miénkben is megvolt már az első komolyabb vita, nagyjából egy hónapja azt mondta hogy szeretne velem örökké együtt lenni, szeretné ha én is...vámpír lennék. De én erre nemet mondtam...ezért vesztünk össze, de megbeszéltük és elfogadta a döntésem. Nem tartom őt szörnyetegnek, de én ennek ellenére sem szeretnék vámpír lenni. Embernek születtem, így is akarok meghalni ha majd eljön az időm, addig pedig vele akarok lenni ameddig csak lehet. Azóta szóba sem hoztuk a témát. Elmondhatatlanul hogy milyen boldog vagyok, ugyanakkor aggódom is....de nem miatta hanem a nagyi miatt. Valami megváltozott. Mostanában furcsán viselkedik, feszült és ingerültebb arról nem is beszélve hogy minden héten egyszer bezárkózik a dolgozószobába ahol hosszasan telefonál valakivel, de azt nem tudom, hogy kivel és hogy miről beszélnek. Kíváncsi vagyok és aggódom is miatta, de rákérdezni nem merek...mert úgy sem mondana semmit, így csak reménykedek, hogy nincs baj..."
A suliba belépve, nyüzsgő diákok tömegébe ütköztem a folyosón. Hamarosan szalagavató, aztán vizsgaidőszak. A jövő tanévben pedig már irány a fősuli. Felkészülten mégis izgatottan várom, hogy magam mögött hagyjam a gimit és megkezdjem a főiskolát. - Skyler! - hallottam a nevem a folyosón kóborolva majd mikor megfordultam Adriana sietett felém. - Hallottad a nagy hírt? - kérdezte lelkesen. - Milyen hírt? - néztem rá értetlenül. - Emily szakított Ryan-nel. - nevetett. - Tessék? - teljesen megdöbbentem, mert az elmúlt három hónapban úgy tűnt minden rendben közöttük és Ryan már nem koslat utánam. - Úgy ahogy mondom. És a legdurvább, hogy az egész suli szeme láttára. Kár hogy nem jöttél be első órára így lemaradtál a jelenetről. - mesélte tovább. - Micsoda? Ma reggel szakított vele? - kérdezősködtem tovább. - Igen. Látnod kellett volna Ryan képét. Egyébként Emily mostanában furcsán viselkedik, emlékszel a múlthéten is az óra közepén egyszerűen felállt és kirohant a teremből. - mondta visszaemlékezve miközben tovább sétáltunk a folyosón. - Igen, emlékszem. - bólogattam. - De nem tudom, mi van vele. Ráadásul eddig annyira oda volt Ryan-ért, érthetetlen hogy miért dobta ki ilyen hirtelen. - vonta meg a vállát majd elhallgatott amikor megpillantotta a terembe lépve Emily-t az egyik padban. - Azt hiszem beszélek vele. - fordultam Adriana felé. - Miért? Emily egy hárpia és utál téged, ne foglalkozz vele. - csóválta a fejét. - Tudom, de...muszáj beszélnem vele. - sóhajtottam bűnbánóan, mintha én lennék a hibás. - Jól van, ahogy gondolod. Ott van Sebastian, én megyek. Sok sikert Emily-hez. - jegyezte meg majd ott is hagyott egy pillanat alatt. - Emily! - sétáltam lassan az említett elé. - Mit akarsz? - kérdezte unottan. - Beszélhetnénk egy percet? Kérlek! - próbáltam a legkedvesebb modoromat elővenni.
- Nem bánom. Gyere menjünk a lány mosdóba. - indult ki a teremből én pedig követtem. - Figyelj! Sejtem miről akarsz beszélni. Bizonyára hallottál róla hogy Ryan és én szakítottunk, de megnyugtatlak, nem miattad. - rögtön beszélni kezdett amint beléptünk a mosdóba. - Igen, ezért akartam beszélni veled. Szóval, nem miattam? Akkor miért? Hiszen mindig is szeretted. Akkor is amikor én jártam vele. - nem értettem hogy mi történik körülöttem. - Fogalmam sincs hogy mit láttam benne. De alaposan kiismertem és meg kell mondanom, hogy egy hatalmas seggfej. - mosolyodott el, meglepett hogy ennyire barátságos velem. - Igen, néha tényleg az. - nevettem el magam én is. - Nézd Emily, tudom, hogy nem kedvelsz egem...nagyjából azóta amióta csak ismersz de....én...- témát váltottam, de ő félbeszakított. - Tudom, hogy nem voltam valami kedves veled és még finoman is fogalmazok de, ennyi év után rájöttem hogy talán nem volt igazam. - kikerekedtek a szemeim amikor ezt kimondta. Tényleg nem stimmel vele valami. Kizárt hogy ilyen hamar ekkorát változzon. - Történt velem valami...ami...megváltoztatott és most már tisztán látok, lényegében emiatt szakítottam Ryan-nel is. - vallotta be titokzatosan. - Értem...én...örülök, ha már...nem tekintesz rám ellenségként. - jegyeztem meg halkan. - És ne vedd tolakodásnak, de mégis mi történt veled, hogy így megváltoztál? - puhatolóztam. - Nem számít, azt hiszem bolondnak néznél ha elmondanám és nem is hinnél nekem. A lényeg hogy nehéz teher nyomja a vállam és mivel nincsenek barátaim az eddigi viselkedésem miatt, így nincs kivel ezt megosztanom és ezért egyedül kell megbirkóznom vele. - vonta meg a vállát. - Megértem. De azért tudd hogy ha bármiben tudok segíteni, rám számíthatsz, nem számít mi volt a múltban. - mondtam őszintén. - Kedves tőled de nincs szükségem szánalomra. - elfordult és az ajtó felé lépett. - Én nem szánalomból mondtam, őszintén ajánlom fel neked a barátságom. - szóltam utána. - Köszönöm. Talán élni fogok ezzel a barátsággal. - fordult hátra még egy halvány mosolyt is szánva nekem aztán kilépett az ajtón vissza indulva az osztályterembe. Pár pillanatig még vártam, míg felfogtam és feldolgoztam magamban hogy mi is történt itt, azt hiszem elindultunk egy úton ami a barátság felé vezet. Ez még inkább feldobta a napomat. Egy régóta tartó ellenségeskedés végére értünk.....