VII. Rész: Csak barátok

( Skyler Jones szemszöge )
Song: Calvin Harris - Feel so Close

Stella akaratának elegettéve azt a ruhát vettem fel amit ő választott ki nekem és azt a cipőt párosítottam hozzá ami szerinte jól passzol hozzá. Este pedig Adriana és Candice oldalán pontosan jelent meg az ajtónkban ahonnan már négyen mentünk tovább egészen a Sunlight bárig. A hely mint mindig most is dugig volt bulizó emberekkel, de én ennek örültem is mert így legalább kellőképp elvegyülhettem, már amennyire ez lehetséges egy olyan ruhában mint ami rajtam volt. - Mit iszunk? - érdeklődött Candice már teljesen bezsongva. - Én....valami erőset kérek. - vontam meg a vállam, meglepetten néztek rám mert nem szoktam ilyen italt kérni. - El sem hiszem Skyler végre unszolás nélkül képes bulizni. - nevetett Adriana. Nem szóltam semmit sem, a tegnapi nap után rám fért már egy kis kikapcsolódás. Miután mindegyikünk megkapta a kért italát, belevetettük magunkat a tömegbe hogy táncoljunk. Pár perc elteltével azonban Candice megragadta a kezem és elrángatva a többiektől a bárhoz húzott. - Mi van veled? - kérdezte, nyilván látszott rajtam hogy nyomaszt valami. - Semmi! Csak....rossz napom volt tegnap és...tudod hogy van ez. - ráztam meg a fejem. - Oké! Tudok orvosságot a problémádra. - mosolygott és a pultoshoz fordult. - Tequilat kérünk. - adta le a rendelését. Először tartózkodtam attól hogy megigyam de aztán elengedtem magam és egymás után csúsztak le körök. - Táncoljunk! - telt meg a hangom jókedvvel és visszasiettem Adriana és Stella mellé, Candice pedig követett.

A testem önálló életre kelve kezdett mozogni a zene ritmusára. Még soha nem éreztem magam ilyen jól, persze ez nagyrészt az alkoholnak volt köszönhető. Már majdnem megfeledkeztem mindenről amikor megláttam Damon-t belépni a bárba és figyeltem ahogy leült a pulthoz. Szerencsére ő nem vett észre de én le sem tudtam venni róla a szemem. - Hé! Skyler! Ki az? - bökött meg a kezével Adriana. - Senki! Senki! - zavarba jöttem mert a lányok észre vették hogy Damon-t bámulom. - Helyes pasi! - nevetett rám Stella. - Menj csak oda. Mire vársz? - lökött óvatosan abba az irányba. - Nem! Inkább....iszom valamit. - álltam meg egy pillanatra majd a pult másik oldala felé indultam, nehogy összefussak Damon-nal. - Egy üveg ásványvizet kérek. - szóltam oda a pultosnak. - Az ilyen helyeken, nem éppen vizet szokás inni. - szólalt meg egy hang mögöttem, s mire megfordultam már tudtam hogy ki az. Ő volt, hát észre vette hogy itt vagyok. - Mit akarsz? - kérdeztem zavartan. - Semmit! - rántott egyet a vállán. - Akkor szia! - kerültem ki a kezemben lévő üveget szorongatva. - Sky! Várj! - jött utánam. - Lehetne hogy ne becézgess? A nevem Skyler, nem Sky! - fordultam ismét felé. Furcsa helyzetbe keveredtem, mert most én voltam vele olyan mint amilyen ő volt tegnap velem. - Rendben...Skyler! - bólintott. - Azt hittem ki nem állhatsz engem. Akkor most ezt mire véljem? - kérdeztem rekedten. - Nem mondtam hogy ki nem állhatlak. Az tény hogy néha idegesítő vagy, túl kíváncsi és sokat is beszélsz....de ezen kívül semmit nem tudok felhozni ellened. - mondta egy féloldalas mosolyt villantva felém. - Azt mondtad nem akarsz barátkozni. És ha olyan idegesítő vagyok akkor talán jobb ha el is kerülsz engem. De csak hogy tudd, te sem vagy éppenséggel nagyon jó társaság. - mérgelődtem, de csak magamra, mert nem tudtam mit kezdeni ezzel a helyzettel.

Még magamnak sem vallottam be eddig de tetszik nekem, ő viszont elég nehéz eset és egyértelmű hogy semmit nem akar tőlem. Csak azt tudnám hogy akkor most miért jött ide hozzám. - Csak bocsánatot akarok kérni, a tegnapi miatt. - bökte ki végül amit akart. - Bocsánatot kérsz? - nevettem fel. - Igen. - bólintott. - Nem úgy ismerlek mint aki bocsánatot kérne bárkitől is. - néztem rá egy pillanatra majd zavartan oldalra kaptam a tekintetem a barátaim felé, akik nem is próbálták meg leplezni hogy minket néznek. - Nem ismersz engem Skyler. Egy nap kevés ahhoz hogy kellőképpen kiismerjünk valakit. - mondta halkan. - Ezek szerint nem is vagy olyan faragatlan mint amilyennek eddig mutattad magad? Még a végén kiderül hogy nálad érzelgősebb férfi nem is létezik. - jegyeztem meg szúrósan. - Nem vagyok érzelgős típus de faragatlannak sem mondanám magam. Mindenkinek lehet rossz napja, nem? - csillogtatta a szemeit ellenállhatatlan mosollyal az arcán. - Igen, lehet. De akkor sem tudok rajtad kiigazodni. Egyik pillanatban undok vagy velem, aztán...kedves és ez így ismétlődik. Nem akarok....-kerestem a megfelelő szavakat. - Nem akarok....több fájdalmat az életembe. Ezért örülnék ha eldöntenéd végre hogy mit akarsz. Elkerülni engem vagy barátkozni? - direkt így fogalmaztam meg, nem akartam nyomulós lenni és nekem amúgy is bőven elég ha csak a barátom lesz...egyenlőre. - Magam sem értem, hogy miért de egyik pillanatban még az idegeimre mész aztán a másik pillanatban kedvellek. Jelentősen felkeltetted az érdeklődésem....viszont így kész tények elé állítva azt hiszem maradok a " barátok " csoportban. - megkaptam végül a választ, legalább ezen túlestem. - Remek! Ez esetben gyere, bemutatlak a lányoknak. - ragadtam meg a kezét és magam után vonva törtem át a tömegen. - Damon...ő Stella a bátyám menyasszonya és egyben az egyik legjobb barátnőm, ma van a leánybúcsúja. Ők pedig Adriana és Candice szintén a barátnőim. Lányok ő itt....Damon Salvatore a szomszédom. - gyorsan lezavartam a bemutatást, a lányok csak mosolyogtak bambán, nyilván őket is levette a lábáról a mellettem álló tengerkék szemű gyönyörű férfi. - Nagyon...örülök. - szólalt meg végül Adriana. - Én is. - bólogatott helyeslően Candice is. - Szóval akkor Damon kísér téged az esküvőmre? - végül Stella ismét az esküvő témát kezdte feszegetni de én erre most hirtelen nem tudtam reagálni, csak kérdőn pillantottam Damon felé. - Nem muszáj ha nem akarod. - csóváltam meg a fejem letörten, mert sejtettem a válaszát.- Nem! Én szívesen elkísérlek. - teljesen meglepett a válasza, csak egy buta gyermeki mosoly jelent meg az arcomon. - Remek. Akkor most már bulizhatunk tovább. - csapta össze a kezeit elégedetten Stella. Elmondhatatlanul boldog voltam, még akkor is ha tudtam hogy Damon és én csak barátok vagyunk...vagyis valami olyasmik. Nem akartam erőltetni semmit sem, mert jól tudtam hogy ő még nagyon oda van az exbarátnőjéért Elena-ért. Én pedig....nem rég még Ryan barátnője voltam....tudok várni...és ha nem is lesz ebből több az sem katasztrófa, barátokból sosem lehet elég.....