II. / XV. Rész: Egy csajos nap New Orleansban...

( Skyler Jones szemszöge )
Song: Foxes - Youth

- Emily! - sóhajtottam megkönnyebbülve amikor végre megtaláltam drága barátnőmet a konyhában. - Már mindenhol kerestelek. - ültem le mellé, miközben ő épp a gyümölcssalátáját turkálta a villájával. - Borzalmas barátnő vagyok. - csóváltam a fejem. - Skyler! Nem vagy az. Miért mondod ezt? - kérdezte kedvesen. - Az előbb tudtam meg Jeremytől hogy te és Matt....tudod. - vigyorogtam rá. - Annyira örülök nektek. - mosolyogtam. - Oh! Akartam mondani, de nem akartalak még ezzel is terhelni. - vonta meg a vállát. - Emily! - néztem rá szigorúan. - Ezzel engem te nem terhelnél....inkább pont hogy ellenkezőleg. Olyan negatív jelenleg az életem hogy egy ilyen hír jelentősen javít a kedvemen. - löktem meg játékosan. - Most pedig mesélj....jól csókol? - hajoltam közelebb suttogva, tényleg jobb kedvem lett, kicsit visszatérhettem ezáltal a mindennapokba, amikor még minden normális volt és egy csajos beszélgetés már hiányzott. - Skyler...kérlek. - zavarba jött de közben ő is nevetett. - Na mond már....- nyaggattam. - Igen...nagyon jól. - bólogatott végre megadva a választ a kérdésemre. - És milyen helyes, igaz? - vonogattam a szemöldököm játékosan. - Mi ütött beléd? Mitől van ilyen jó kedved? - kérdezte. - A legjobb barátnőm szerelmes egy srácba aki egyenlő a modern szőke herceggel....szerinted nincs okom arra hogy jó kedvem legyen? - kacsintottam rá. - Modern szőke herceg? - nevetett. - Igen. - feleltem határozottan. - Köszönöm, hogy támogatsz. - mondta kissé elkomolyodva. - Még szép hogy támogatlak, ahogy te támogatsz engem. Mire való egy barát ha nem erre? - tettem egyik kezem a vállára. - Igazad van. Ezért is jó ha vannak az embernek barátai. - értett egyet velem.

- Hello, csajok! - Caroline sétált be a konyhába, hatalmas mosollyal az arcán. - Szia...- néztem rá gyanakvóan. - Mi ez a....mosoly? - emeltem fel a mutatóujjam. - Milyen mosoly? - kérdezte vigyorogva, Emily és én pedig összenéztünk. - Szerintem ez szerelmes mosoly...- jegyezte meg Emily. - Gondolod? - vigyorogtam én is. - Tuti hogy az. - bólogatott Emily. - Most jut eszembe Em....igaz a hír? Tényleg Matt és te...most akkor jártok? - Caroline leült elénk. - Ne tereld a témát. - csóválta Emily a fejét. - Igaz a hír Caroline. - válaszoltam végül én a kérdésére. - Ez szuper hír. - csapta össze Caroline  a kezeit, egy lelkes tapsikolással. - Most mát tényleg el kell mondanod hogy neked mitől van ilyen jókedved. - bólogattam ellentmondást nem tűrve. - Nem lehet jó kedvem csak úgy? - kérdezte ezzel kitérve a válaszadás elől. - De igen lehet. - sóhajtottam mosolyogva, de továbbra is gyanús volt nekem Caroline jókedve ugyanakkor örültem is neki.

 - Caroline, jó láttam hogy az előbb Klaus szobájából jöttél ki? - Bonnie vonult be a konyhába, én és Emily pedig csaknem leszédültünk a székről a szavait hallva. - Te és....Klaus? - kérdeztem nagyokat pislogva. - Jól van, jól van! - emelte fel a kezeit Caroline védekezően. - Igen, Bonnie. Jól láttad és igen amit az arcomon láttok az egy határozott szerelmes mosoly. - mondta szemforgatva. - Mikor akartad ezt elmondani nekünk? - kérdeztem. - Később. - felelte. - Klaus az apám...- fújtam ki a levegőt. - Mit akarsz ezzel mondani? Ugye nem téped le a fejem most hogy ilyen erős vagy? - nézett rám Caroline úgy mintha valóban félne. - Dehogy tépem le a fejed. - nevettem. - Örülök nektek. Szép pár vagytok. - mondtam őszintén. - Komolyan? - kérdezte Caroline. - Hazudnék én neked? - játszottam a sértődöttet. - Őszintén? Szerintem igen. - nevetett Caroline. - Esküszöm neked hogy nem hazudok. Klaus megérdemli hogy szeresd és te is hogy viszont szeret. - mosolyogtam majd Bonnie felé fordultam. - Neked mi a véleményed erről? - kérdeztem, mert tudtam jól hogy Bonnie kicsit sem kedveli Klaust. - Nem is tudom....- vonta meg a vállát. - Bonnie, kérlek. Nekem fontos a véleményed. - nézett rá Caroline is. - Tudjátok jól hogy Klaus nem a szívem csücske, de még nekem is be kell látnom, hogy sokat javult a modora szóval azt hiszem....nem bánom. Megérdemled hogy boldog legyél Caroline. - mosolyodott el végre Bonnie is. - Akkor azt hiszem ünnepelnünk kellene. - álltam fel és a hűtőhöz lépve kivettem egy üveg pezsgőt. - Hozom a poharakat. - Emily a szekrényhez sétált ahonnan négy poharat vett elő és az asztalra tette én pedig tele töltöttem őket az itallal. - Akkor igyunk....- emeltem fel a poharamat. - Mire is? - nevettem. - Emilyre és Mattre. - mondta Caroline miközben kezébe vette a poharát. - Klausra és Carolinera. - Emily is felemelt egy poharat. - Bonniera és Jeremyre. - mondtam mosolyogva. - És én mit mondjak? - Bonnie tanácstalanul nézett rám. - Tényleg Skyler....te és ki? Damon vagy Stefan? - Caroline megint rám pillantott. - Nem tudom. - csóváltam a fejem. - Akkor Skylerre és a Salvatore tesókra. - nevetett Bonnie. - Oké! Ez így fura. - nevetett Caroline és Emily is. - Mind furák vagyunk. - vigyorogtam majd miután egyszerre koccintottunk mindannyian megittuk az italunkat.

- Mit csináltok itt? Kora délelőtt isztok? - Elena is megérkezett és úgy nézett ránk mintha mind megőrültünk volna. - Ünnepelünk. - feleltem. - És engem kihagytok? - játszotta a sértődöttet. - Poharat Elenanak. - Caroline még egy poharat vett elő és letette az asztalra én pedig töltöttem neki a pezsgőből. - De mit ünnepelünk? - kérdezte Elena. - Emilyt és Mattet valamint Carolinet és Klaust. - Bonnie válaszolt neki, de rögtön látszott Elenan hogy az utóbbiról ő bizony nem tud. - Tessék? - lepődött meg. - Ugye téged sem zavar hogy én és Klaus...? - Caroline félénken tette fel neki a kérdést Elena pedig elmosolyodott. - Nem dehogy zavar csak meglepett. Akkor rátok. - emelte fel a poharát és ő is megitta a pezsgőjét. - Olyan jó egy kicsit lazulni. - jegyeztem meg mosolyogva. - És a jókedv ragályos. - ölelt át fél kézzel Caroline. - Este felé kimehetnénk a városba. Olyankor kezdődik itt az élet. - javasoltam. - Ez egy szuper ötlet, de ha lehet ne a Marcel féle buliba menjünk. - jegyezte meg Caroline. - Oda én sem szívesen mennék, félő hogy én lennék az egyik vámpír vacsorája. - Emily is megszólalt. - Én sem a Marcel féle gyilkolóestre gondoltam. És Emily....soha nem hagynám hogy vacsora legyél. - nevettem el magam. - Most meg vagyok nyugodva. - sóhajtott. - Akkor ezt meg beszéltük, ma belevetjük magunkat az éjszakába. - csapott Caroline az asztalra ezzel véglegessé téve az esti programunkat. Ezután még a konyhában maradtunk és hosszasan elbeszélgettünk, szinte minden létező minket érintő témáról és közben jókat nevettünk. Szórakoztató volt kicsit csajos dolgokat megtárgyalni, hiányzott már az ilyen program....