II. / VII. Rész: Amikor a fény kialszik...

( Skyler Jones szemszöge )
Song: Christel Alsos - When The Light Dies Out

Amikor magamhoz tértem, éreztem, hogy erős kezek fognak...kinyitottam a szemem és felpillantottam...egy sebhelyes arcú férfira....és már tudtam hol vagyok. Reszkettem de nem szólaltam meg, féltem, egész testemet átjárta a rettegés. - Tudom, hogy ébren vagy. - nézett le rám az aranybarna színben pompázó szemeivel, ettől csak még inkább megijedtem. - Eressz el. - suttogtam, mély levegőt véve, de a félelem már fojtogatott. - Majd ha oda értünk. - válaszolta. - Oda? Mégis hová viszel? - kérdeztem kicsit bátrabban. - Majd meglátod. - vigyorgott le rám gonosz csillogással a tekintetében. - Szebb vagy mint gondoltam. - simította egyik kezét az arcomra, de én undorodva húztam el tőle azonnal. - Hidd el, rosszabb is lesz ma este az érintésemnél. - kacsintott rám majd gyorsabb tempóban kezdett haladni és alig pár perc elteltével már az erdőben találtam magam. Sötét volt és egy szörnyeteg karjai között voltam....még soha nem féltem ennyire. - Megjöttünk. - állt meg végül egy köves téren az erdő közepén, körbe tűz világította meg a helyet. Ismerős volt, még nem jártam itt, de ismerős volt a hely. Ahogy jobban körbe néztem azonnal rájöttem, hogy hol vagyok. Ez a hely az amiről Stefan mesélt, itt törte meg az átkát Klaus. Megborzongva képzeltem magam elé azt hogy mi történt itt akkor és hogy mi fog történni most. A következő pillanatban az égre pillantottam....a hold teljes volt és vakítóan világított pont a nagy kőtábla felett.

- Üdvözöllek! - egy női hangra kaptam fel a tekintetem és arra felé fordultam. Fehér fényben pompázó, gyönyörű női alak jelent meg. Még a lélegzetem is elakadt, szebbet még soha életemben nem láttam. - Ava vagyok. - mutatkozott be mosolyogva. - Remélem Dominic udvariasan bánt veled. - kedves hangja tudtam hogy csak megtévesztés, talán ő a legveszélyesebb mind közül, hiszen boszorkány. - Nem éppen. - morogtam. - Még élsz, nem? - nézett rám Dominic vigyorogva majd a társa felé fordult. - Lucas? - kérdezte. - Elment a vendégeinkért. - felelte Ava. - Milyen vendégek? - szólaltam meg kíváncsiskodva. - Meglepetés. - mosolygott továbbra is rám a lány. - Félsz? - indult meg felém lassú léptekkel. - Nem. - hazudtam. - A szívverésed másról árulkodik. - vonta fel a szemöldökét egy kis kacajjal kísérve. - Meg fogtok ölni? - kérdeztem halkan. - Ne butáskodj kedvesem....élve van rád szükségünk. De ahhoz hogy hasznunkra legyél kicsit fel kell frissítenünk téged. - válaszolt. - Felfrissítetek? - értetlenkedtem. - Elég volt a kérdésekből. - ragadta meg a karom Dominic és a kőtáblához rángatott, ami olyan volt mint egy áldozati oltár. - Dominic légy óvatos, épségben van rá szükségünk. - a hátam mögül jött a parancsoló hang. - Lucas? - nyögtem ki rekedten, tudtam hogy csak ő lehet az, mire ő rám villantotta a szemeit. - Okos lány. - bólintott. - Mit csináltok velem? - egyre jobban reszkettem a félelemtől. - Mint tudod az apád Klaus Mikaelson. Mi pedig a Varuna vagyunk, azért létezünk hogy apád meghaljon és most végre eljött a lehetőség hogy bevégezzük a feladatunkat. Az anyád boszorkány volt és lezárta az igazi énedet, amit mi most felszínre fogunk hozni. Mert csak úgy vesszük hasznodat. - válaszolt röviden. - Regina-nak köszönhetően rád találtunk. - szólalt meg ismét Ava. - Regina? A nagynéném? - teljesen elszörnyedtem. - Hogy tehette ezt? - a lábaimból kiszállt minden erő és a földre rogytam, ekkora árulást képtelen voltam magamba fojtani. - Ő is a Varuna tagja. Persze nem fontos, csak amolyan alattvaló. - vonta meg a vállát Dominic.

- Azt hiszem ideje elkezdenünk, a hold már teljes. - lépett Ava egy kör közepébe. - Először a vérfarkas énedet hozzuk felszínre. - mosolygott rám majd Dominic eltűnt a fák között, pár rövid perccel később Ryan-nel az oldalán tért vissza. - Mit műveltetek vele? Ryan.....Ryan...- kiabáltam, de az említett szinte eszméletlenül rogyott a földre. - A barátod vérfarkas. Nem tudtad? - Dominic szavai lesokkoltak. - Miután eljöttél a városodból Regina nénéd tett róla hogy a kis barátunk kiváltsa az átkát amiről még ő maga sem tudott. - beszélt tovább majd egy tőrt húzott elő, Ava pedig valami varázsigét kezdett mormolni. Dominic felemelte a tört és Ryan főlé emelte. - Ne.....Ne....Könyörgök....Ne...- sikítoztam, de mintha nem is hallanák, Dominic lesújtott a tőrrel és Ryan holtan terült el. - Ezt....ezt miért kellett? - zokogtam. - Áldozat. - vonta meg a vállát a gyilkosa, Ava pedig továbbra is lehunyt szemekkel mormolta amit elkezdett. - Ez fájni fog. - lépett elém Lucas. - Mi? - néztem fel rá de abban a pillanatban máris éreztem, a csontjaim mintha darabokra törtek volna....üvöltve feküdtem el a földön....- Neeee....hagyjátok abba....neeee. - sikítottam, fájt....nagyon fájt....a csontjaim...a bőröm mintha égtek volna. - Át kell alakulnod. - Lucas továbbra is előttem állt és úgy nézett le rám. Hosszú percek teltek el de nekem óráknak tűntek mikor végre a fájdalom abbamaradt és én a földön összegörnyedve hangos zokogásba kezdtem. Nem mertem sem szólni sem pedig megmozdulni. Az előbb meghalt az egyik legjobb barátom, a gyerekkori szerelmem...miattam....miattam halt meg. - Most a vámpír jön. - szólalt meg Ava, már előre féltem mikor Dominic ismét a fák közül jött elő és amikor megláttam hogy kit rángat magával, minden eddiginél hangosabban sikítottam fel. - Neeeee! - üvöltöttem. - Adriana - zokogtam a nevét. - Ő nem vámpír. - üvöltöttem Lucas szemébe nézve. - Most már az. - bólintott. - Hogy tehetitek ezt? Ők ártatlanok. - ráztam a fejem majd minden erőmet összeszedve talpra álltam és futni kezdtem a legjobb barátnőm felé. - Adriana. - rogytam le mellette de átölelni nem tudtam mert Dominic azonnal ellökött tőle.

- Ava, mire vársz még? - szólt a boszorkánynak, aki azonnal neki látott annak amit elkezdett, Dominic pedig ezúttal Adriana-t áldozta fel a tőrrel, közvetlenül mellettem. A szívem összeszorult és azt kívántam hogy bárcsak én haltam volna meg helyettük. - Állj fel. - ragadott meg a gyilkosuk és visszarángatott a kőtáblához. Azonnal éreztem hogy valami baj van velem, szokatlanul éhes lettem és a fogaim iszonyúan fájtak. - Hozd a lányt. - mutatott Lucas az erdő felé, Dominic pedig legvégül Candice-t hozta elő. - Skyler? Mi folyik itt? - Candice ijedten állt meg előttem majd ahogy megpillantotta a barátainkat a földön, őrült sikoltozásba kezdett, én viszont csak a nyakát tudtam bámulni...az vértől duzzadót eret. Nagyot nyeltem és közelebb léptem hozzá. - Kóstold meg. - lökte felém Dominic a legjobb barátnőmet. - Nem. - ráztam a fejem ellenkezve. - Öld meg. - parancsolt rám erélyesen. - Nem. - kiabáltam a válaszom. - De igen. - lépett Candice mögé és a tőrt óvatosan végig húzta a nyakán épp csak annyira hogy ki serkenjen a vére. - Nem bántom. - próbáltam uralkodni magamon, Candice már sokkos állapotban volt, nem szólalt meg. Minden erőmmel azon voltam hogy ellenálljak de nem ment....mintha nem is önmagam lennék, közelebb léptem és átadtam magam a vérszomjamnak....nem tudtam abba hagyni.....ittam...és csak ittam míg végül holtan rogyott össze előttem. - Szép munka. - bólogatott Lucas helyeslően. - Megöltem. - léptem hátra mikor tudatosult bennem az hogy mit tettem. - Jöhet a boszorkány. - Ava hangjára felé kaptam a tekintetem és magamban azért könyörögtem hogy ne Emily legyen az, csak ne Emily. - Raven Black. - szólította a közelben ácsorgó lányt akit én eddig észre sem vettem. A lány pedig önként sétált felém. - Menekülj el. - suttogtam neki. - Nem! Számomra ez megtiszteltetés. - mosolygott majd a kezem megragadta, valami forróság öntötte el a testem, aztán mintha áram rázott volna meg. Erősebbnek éreztem tőle magam, a lány....Raven viszont előttem esett össze....meghalt. - Ennyi? Ennyi? - kezdtem el kiadni magamból a dühöm. 

- Négy ember halála kellett ahhoz hogy " felfrissítsetek"? - kérdeztem őrjöngve. - Nem mindegyik volt ember. - felelte ridegen Lucas. - De igen, azok voltak és közülük hárman a barátaim voltak. - gyűltek könnyek a szememben. - Most már nem számít. - Dominic állt meg Lucas mellett majd Ava is csatlakozott hozzájuk és ahogy előttem álltak mind rám szegezték a tekintetüket. - Jól figyelj most rám. - Ava szólalt meg. - Egy időre ennyi elég volt....dolgozd fel, ismerkedj meg az új éneddel....de amikor üzenünk, meg kell tenned amit mondunk. - úgy beszélt hozzám mintha valami katona lennék vagy sokkal inkább szolga. - Nem teszek meg nektek semmit sem. - ellenkeztem. - Ha nem akarod hogy a többi szeretted is így végezze...- mutatott a földön fekvőkre. - Akkor meg fogod tenni. - fenyegető mosolya elárulta hogy igazam volt, nem olyan kedves mint amilyennek először mutatta magát. - Majd jelentkezünk. - biccentett felém Lucas és Dominic is majd hátat fordítottak és eltűntek az erdő sötétjében.....Egyedül maradtam és körülöttem nem maradt több csak halott barátok....sok volt ez nekem és éreztem hogy elfogy minden erőm, újra a földön találtam magam és végül minden homályos sötétségbe borult körülöttem...