XV. Rész: Egy nehéz nap a suliban...

( Skyler Jones szemszöge )
Song: Miley Cyrus ft. Will.i.am - Feelin' Myself

" Kedves naplóm...
A mai a hatodik napja hogy Damon elment. Nem hagyott maga után mást csak egy rövid levelet amiben kifejtette hogy sietősen vissza kell mennie Mystic Fall's-ba Elena miatt...Nem tudom mit kellene erről gondolnom. A volt barátnője miatt hagyott engem itt....nem számít hogy csak egy hét vagy pár nap...a lényeg az hogy elment és borzalmasan hiányzik. Nem vagyok féltékeny, legalábbis azt hiszem hogy nem vagyok az de talán egy kicsit mégis. De ki vethetné a szememre? Szerelmes vagyok és fáj minden pillanat amit nélküle kell töltenem. Már számolom a perceket amik vissza vannak a következő napból és holnap végre újra láthatom őt. Először úgy éreztem hogy az lesz a legjobb ha előadok egy rövid féltékenységi jelenetet de aztán úgy döntöttem hogy ha haza jön egyszerűen csak a nyakába vetem magam és addig ölelem és csókolom amíg csak bírom levegő nélkül. Remélem gyorsan eltelik a mai nap....Ami viszont jó hír hogy Cara-ról nem hallottam amióta megtámadott. Talán elment...de ki tudja. Szerencsére a nagyinak hihető mesét találtam ki a sérüléseimet illetően. Hitt nekem! Ami a nagyit illeti még mindig furcsa telefonbeszélgetéseket folytat valakivel...most már tényleg kezdek aggódni miatta...Remélem nem komoly a dolog! Féltem őt nagyon.... "

Becsuktam a naplóm és lesétáltam a földszintre ahol már Emily várt. Az elmúlt egy héten mindennap együtt mentünk a suliba sőt mindenhová, de nem csak azért mert Cara rám vadászik hanem azért is mert tényleg jó barátnők lettünk, aminek azt hiszem mind a ketten örülünk, én biztosan. - Szia! Mehetünk? - kérdezte mosolyogva amikor meglátott a lépcsőn. - Igen. - bólintottam magamhoz véve a táskám. - Figyelj csak, szerinted nem lesz ciki ha egyedül megyek két hét múlva a szalagavatóra? - kérdezte kétségbeesetten miközben elindultunk a suliba. - Jaj tényleg a szalagavató. Még jó hogy eszembe juttattad még ruhám sincs és Damon sem tud róla hogy ő lesz a kísérőm. - nevettem jó kedvűen. - De a kérdésedre válaszolva...nem...nem lesz ciki. Erős, független nő vagy. Nincs szükséged pasira. Egyébként ha gondolod csatlakozz hozzánk. A többiekkel együtt töltjük az estét. - ajánlottam fel kedvesen. - Nem tudom feltűnt e neked, de a barátnőid nem igazán rajonganak értem. Persze meg tudom érteni, de nem hiszem hogy tetszik nekik hogy ilyen sok időt töltesz velem. - vonta meg a vállát. - Majd megbékélnek. Különben is te vagy a legfőbb bizalmasom. Nekik nem mondhatom el amit neked...például hogy a pasim egy vámpír, az új legjobb barátnőm pedig egy boszi. - mondtam eltűnődve. - Oh szóval már legjobb barátnők vagyunk? - sandított rám aztán nevetni kezdtünk. - Azért ne felejtsd el bemutatni a vámpír pasidat. Azok után amiket meséltél róla....khm...igazán szívesen megismerném. - tudtam mire utal és el is pirultam ahogy szóba hozta azt amiről már beszélgettünk. - Emily! Ez kényes téma...- vörösödtem el teljesen. - Jól van na. - csóválta a fejét nevetve és közben meg is érkeztünk a suliba. Persze rögtön Candice jött velünk szembe.

- Megtennéd hogy felszívódsz? - fordult Emily felé. - Candice kedvesebben nem lehetne? - kérdeztem mérgesen. - Emily a barátom. Örülnék ha nem beszélnél vele ilyen lekezelően. - fűztem tovább a mondandóm. - Hagyd csak Skyler. Majd a teremben találkozunk. - Emily megértő és kedves volt, nem is értettem hogy mi történt, mintha fordított világban élnék. Nem rég még Emily volt a suli réme, most viszont azok akiket eddig a barátaimnak hittem. - Adriana és én úgy gondoljuk, hogy nincs rád jó hatással ez a csaj. - szólalt meg ismét Candice miután Emily elsétált. - Nem értem miért? Emily megváltozott, nagyon kedves lány. Én kedvelem. - mondtam őszintén. - Ugyan már Skyler. Ne legyél ennyire naív. Biztos ez is csak játék a részéről. - továbbra is próbált meggyőzni és ez nem tetszett. Pont elég feszült voltam Damon távolléte miatt, nem hiányzott még ez is. - Nem érdekel hogy mit gondoltok. Emily a barátom és kész. Ha elfogadjátok jó, ha nem akkor nekem úgy is jó. - nem törődöm stílusban beszéltem, persze fontos volt az ő barátságuk is, de reméltem hogy megértőek és nyitottak lesznek. - Akkor könnyen lehet hogy választanod kell. - fenyegető pillantást vetett rám. - Mi nem barátkozunk vele. - határozottan jelentette ki, de ettől függetlenül inkább egy hisztis gyerekre hasonlított. - Rendben, Emily mellett döntök. - sóhajtottam. - Ennyit jelent neked a barátságunk? Évek óta barátok vagyunk, Emily meg mióta is? Egy hete? Te tényleg megváltoztál. - végig nézett rajtam és csalódottság volt a tekintetében. - Hát legyen. Te akartad. - sarkon fordult és elment. - Candice....- szóltam utána de mindhiába nem állt meg. Bonyolúlt helyzetbe kerültem és napról napra csak nehezebbnek tűnt az életem. Letörten indultam meg az osztályterem felé ahol végül megálltam egy pillanatra az ajtóban. Candice és Adriana az ablak melletti sorban ültek ahol mindig, Ryan, Sebastian és Isaac hátul ültek és valami nagyon érdekes témát taglalhattak mert két másodpercenként felnevettek, Emily pedig a fal melletti sor, második padjában ült, egyedül. Ahogy végignéztem mindenkin, elgondolkodtam egy pillanatra, de végül helyesen döntöttem. - Hé Ems! Ma suli után átjössz? Tudod nem megy valami jól a matek. - mosolyogva ültem le az említett előtti padba. Persze mindenki ránk nézett. A lányok összesúgtak, Ryan pedig aggodalmas pillantásokat vetett felénk, bizonyára sértette a büszkeségét hogy a két exbarátnője ilyen jóban van egymással. - Szívesen segítek. - mosolygott rám Emily. - És mutatok neked egy új trükköt. - a varázslásra utalt, megbeszéltük hogy ha emberek között vagyunk akkor " trükk-nek " nevezzük. - Már alig várom. - lelkesedtem mert nem is tagadhattam volna hogy mennyire lenyűgöz a tudása. - Rendben hölgyeim és uraim...becsengettek. - végszóra a tanár úr is bejött hogy megkezdje az unalmas nap első óráját. Egész nap az órát lestem, hogy mikor lesz már végre vége a napnak, de az idő lassan telt, fájdalmasan lassan....- Végre friss levegő! - szívtam magamba a levegőt amikor az utolsó órának is vége lett és Emily-vel kijöttünk a suliból. Hosszú órák szenvedései után jól esett a szabadban lenni.

- Lányok! - Sebastian szólított meg minket és közelebb jött. - Candice és Adriana mondta hogy összevesztetek. - kezdte a mondandóját. - Ez azért nem teljesen igaz. - sóhajtottam. - Zavarja őket hogy Emily és én jóban vagyunk. Ők viselkednek gyerekesen. Választás elé állítottak. Én pedig döntöttem. Nem kell a szentbeszéd még tőled is Seb! - néztem rá kérlelően mert nem volt kedvem vele is veszekedni. - Nem akarok én szentbeszédet tartani. Csak érdekelt hogy mi a helyzet. Szeretem Candice-t de néha hajlamos elferdíteni az igazságot és ezek szerint most sem hazudtolta meg magát. De ismered Skyler, majd átgondolja és Adriana is. - kedves volt tőle hogy biztatott, de őszintén nem érdekelt már ez az egész téma. - Köszi Sebastian! - mosolyogtam rá remélve hogy ezzel le is zárhatjuk a témát. - Nem is tartalak fel titeket tovább. Sziasztok! - elköszönt és elsétált. - Szia! - intettem utána majd Emily felé fordultam aki végig ott állt mellettem. - Gyere Ems! Menjünk haza! - fújtam ki hosszan a levegőt ő pedig csak bólintott egyet, aztán elindultunk haza, hozzánk....