XIV. Rész: Vissza Mystic Fall's-ba...

( Damon Salvatore szemszöge )
Song: OneRepublic - Au Revoir

Este volt már mikor végre hazakeveredtem. Az egész napomat azzal töltöttem, hogy végigjártam a szomszéd városok kórházait, valamiféle vérkészlet után kutatva ami sikerült is. A kocsiból kiszállva körbenéztem hogy nem lát e valaki majd amikor megbizonyosodtam arról hogy nincs senki aki kotnyeleskedne, kivettem a ládát ami tele volt vértasakokkal és a házba cipeltem. Már amikor az ajtón beléptem éreztem hogy nem vagyok egyedül. Letettem a ládát és a nappaliba léptem, ahol egy ismerős arc várt rám.

- Stefan...micsoda meglepetés. - néztem az öcsémre aki a kanapén ült. - Talán elfogytak a mókusok Mystic Fall's-ban? - csipkelődtem vele. - Én is örülök a viszontlátásnak bátyám. - állt fel és közelebb lépett hozzám. - Egy italt? - érdeklődtem és a whiskys üvegért nyúltam, Stefan bólintott elfogadva az italt. - Szóval? Mi járatban vagy erre felé? - kérdeztem miközben kitöltöttem az italokat. - Azért jöttem hogy a segítségedet kérjem. Gyere vissza Mystic Fall's-ba. - válaszolt ugyan de nem tetszett amit hallottam. - Menjek vissza Mystic Fall's-ba? És mégis miért? Ne vedd rossz néven Stef de nincs kedvem a felesleges harmadik szerepéhez. - utaltam arra hogy Elena őt választotta és így nekem már nincs ott keresni valóm. - Egyébként is, új életet kezdtem és...van valaki aki miatt itt vagyok. - fűztem tovább a mondandóm. - Hidd el Damon nem kérnélek ha nem lenne fontos. Elena miatt kérlek. - fogta meg a vállam és komoly tekintettel nézett a szemembe. - Te vagy a pasija...neked kell a kedvében járnod, nem nekem. - húztam el a vállam és az ablakhoz sétáltam. - Damon, ez nem vicc! Elena megváltozott, már nem önmaga, attól félek hogy valami őrültséget tesz. És egyébként sem vagyok már a...pasija... a te kifejezésedet használva. - utánam lépett, látszott rajta hogy nagyon meg akar győzni engem. - Oh! Ezek szerint már téged is lapátra tett. - kortyoltam az italomba. - Elena már nagy lány, tud magára vigyázni. - néztem az öcsémre. - Nem is olyan rég még nem így gondoltad. Szóval az aki miatt még mindig itt vagy, ennyire mély benyomást tett rád? - kérdezte kicsit pihentetve az előző témát.

- Igen. Szeretem őt. - nem szégyelltem bevallani az őszinte érzéseimet. - Megértem, hogy új életet kezdtél és őszintén örülök annak hogy boldog vagy. Komolyan mondom Damon. De nem hiszem hogy valóban nem érdekel hogy mi van Elena-val. Régen szerelmes voltál belé és az ember nem felejti el az ilyesmit ilyen hamar, sőt talán soha. Valld be hogy azért még törődsz vele....és nem arra kérlek hogy örökre gyere vissza, csak egy hét lenne az egész. Nadia....Katherine lánya sejti hogy mi lehet a probléma. - az öcsém mindig értett a szentbeszédhez, most is jól csinálta, de akkor is voltak kétségeim, Skyler járt a fejemben, hogy ő mit szólna mindehhez. Mit mondana ha tudná, hogy az ex barátnőmnek van rám szüksége.  - Nadia? Mit keres még mindig ott? Katherine már meghalt. - értetlenkedtem. - Hát ez az! Okunk van feltételezni hogy nem teljesen halt meg. Katherine vándor családba született, valószínüleg megszállta Elena-t mielőtt meghalt. - Stefan aggodalmas volt és tanácstalan, tényleg úgy tűnt hogy elveszett és egyedül képtelen megbirkózni mindezzel. - Szóval mit mondasz? Egy hétről van szó Damon....csak egy hét. - ismét megkért és én őszintén elgondolkodtam hogy mit is kellene most tennem. - Rendben! - végül rábólintottam. Éreztem hogy segítenem kell, nem feledhetem el teljesen a múltam....ha szükség van rám mellettük kell állnom, ahogy ők álltak mellettem amikor nekem volt rájuk szükségem. És egyébként is csak egy hét az egész, aztán visszajövök, Skyler-hez, hogy vele legyek.

- Akkor indulhatunk, akár most azonnal? - kérdezte Stefan én pedig rábólintottam. A szobámba sétáltam és gyorsan egy táskába dobáltam néhány holmit amire szükségem lehet és elegendő ruhát is. Nem pakoltam sok mindent mert tényleg csak egy hetet szándékoztam távol lenni. Amikor végeztem a pakolással egy papírt és egy tollat vettem a kezembe és írtam egy rövid levelet Skyler-nek, hogy tudja hol vagyok. " Skyler! Mystic Fall's-ba kellett utaznom. Segítenem kell az öcsémnek és Elena-nak. Egy hét múlva visszajövök, ígérem. Bocsáss meg amiért nem búcsúzom el személyesen, de sietnem kellett. Ne aggódj értem. Hamarosan megint találkozunk. És ne feledd....szeretlek "....az utolsó szót nehezen írtam le mert nem vagyok az az érzelgős típus, de akartam hogy tudja, hogy visszajövök és hogy nem azért megyek el, hogy újra Elena után loholjak. Elena a múltam, Skyler a jelenem és a jövőm őt szeretem és vissza jövök hozzá. A levelet az ajtóra tettem miután bezártam, majd kocsiba ültünk az öcsémmel és elindultunk vissza....Mystic Fall's-ba....